Szülő- és gyereknevelés

Most lehet nagyon elrontani: ha 9-10 évesen nem beszélgetsz vele, később már nem fog megnyílni

A kiskamaszhoz egyetlen módon maradhatsz közel: ha komolyan veszed, figyelsz rá, és sokat, nagyon sokat beszélgetsz vele. Csakhogy ez néha jóval nehezebb, mint elsőre gondolnánk.


Tavaly ilyenkor még annyira egyszerű volt. A gyereked nyolcéves volt, cuki és cserfes, szeretett veled lenni, a véleményedet meghallgatta és adott rá. Néha ugyan azt kívántad, bár hagyna egy kicsit magadra, jól esett volna öt perc csend, de azért mégis olyan jó volt vele. Szüksége volt rád, szeretett téged.

Most kilenc éves, és mintha egy másik gyerek lenne. Elvonul, nem közlékeny, a kezdeményezésedre egyre gyakrabban reagál elutasítással. Ráfüggött a képernyőre, olyan oldalakat nézeget, olyan játékokkal játszik, amelyekről tavaly még azt gondoltad, ezt aztán tényleg soha nem fogod megengedni. Ránézel, és azt látod, mintha lélekben folyamatosan valahol máshol járna. Nem érted, ilyen korán elkezdett kamaszodni? Pedig, még ha nem is úgy látszik, egy dologban biztos lehetsz: most is szüksége van rád, és most is szeret téged.

A kiskamasz már nem gyerek

A kamaszodás folyamata a közhiedelemmel ellentétben nem 13 évesen, hanem jóval fiatalabban kezdődik. Valamikor 9-10 éves kor között kezdenek a gyerekek egyre érettebbé, és ezzel párhuzamosan – mondjuk ki – egyre nehezebben elviselhetővé válni. Komoly témák kezdik érdekelni őket, és nem biztosak abban, hogy ezeket megbeszélhetik a szüleikkel. Korábban soha nem tapasztalt érzések kerítik őket a hatalmukba, a barátságaik bonyolultabbakká, és ezért sokkal nehezebbekké is válnak, egyre inkább erősödik náluk a kortárs befolyás szerepe, miközben azért még a szüleikre is nagyon nagy szükségük van.

Vágynak még nagyon a szeretetre, de ezt már nem elsősorban testi kontaktussal és puszival szeretnék kielégíteni – fontosak ezek is, de messze nem olyan intenzitással, mint korábban – hanem valami mással. Osztatlan figyelemre és feltétlen elfogadásra vágynak. Akkor is, ha ez néha nagyon nehéz.

Az egyetlen mód, hogy a kapcsolatot fenntartsd: beszélgess!

A kiskamasz hirtelen bezárkózik, barátságtalan lesz. Sajnos ilyenkor nagyon könnyű egy ördögi spirálba kerülni: ha a visszahúzódást elutasításként kezeled, és úgy gondolod, hogy ha ő így, te is így, annyira eltávolodhattok egymástól, hogy a valódi kamaszkor elérésekor már áthidalhatatlanul mély szakadék húzódhat köztetek. Ezt egyetlen módon előzheted meg: ha komolyan veszed, és sokat beszélgetsz vele.

Hogy miről beszélgess vele? Arról, ami őt érdekli. Ez pedig néha embert próbáló feladat, mert ami őt érdekli, azt te nagy valószínűséggel unod, és egyébként sem érted. Mégis ez az első lépés. Hagyd, hogy meséljen a TikTok sztárokról, a Brawl Stars gemekről és a Fortnite-ban elért killjeiről, közben mindenképpen győzd le a kísértést, hogy akár csak egy szóval is utalj arra, mekkora hülyeségnek tartod mindezt. Neki most ez az élete. Ha azt látja, hogy ezen a szinten sem érted meg őt, soha nem fog mélyebbre menni. Ha azonban erről beszélhet, akkor jó eséllyel más témákban is meg fog nyílni.

Az is fontos, hogy ne legyenek tabu témák. Vekerdy Tamás mondta, hogy a gyerekek magukhoz nagyon tapintatosak, csak annyit kérdeznek, amennyit valóban tudni akarnak. Ez azonban azt jelenti, hogy amit kérdez, arra válaszolni kell. Ebben a korban már teljesen nyíltan. Most már mindenfélét hall a kortársaitól, és a szex, a drog, a netes zaklatás, és hasonló témák érdeklik. Örülj, ha téged kérdez ezekről, és ne félj teljesen nyíltan válaszolni a kérdéseire, akkor sem, ha zavarba ejtőnek vagy félelmetesnek tartod őket. Ha nem te beszélsz róluk, megtalálja úgyis a módját, hogy a barátaitól vagy a kétes hitelű videós influencerektől szerezze be az információt, de azokban nem biztos, hogy lesz köszönet. Nem kicsi már.

Ebben a korban még nagy hatással vagy a világlátására. Ha valamivel kapcsolatban egyértelműen véleményt nyilvánítasz, ő azt valószínűleg kritika nélkül át fogja venni. Ez nem is minden esetben baj, arra azonban ügyelj, hogy ne válj ítélkezővé. Különösen kerüld az olyan megjegyzéseket, hogy „Nem értem, Sári szülei hogyan engedhetik meg, hogy a lányuk így öltözzön” vagy „Ha én lennék Tomi apja, már lekevertem volna neki két nagy pofont ezért a viselkedésért.” Nem közvetít jó üzenetet – hiszen, gondolja, ha mást így megítélsz, mi lesz róla a véleményed, ha helytelenséget csinál?

És ha nem akar beszélgetni?

Hidd el, akarni fog. Csak ne erőszakoskodj, ne faggatózz, ne nyomulj. Elég, ha leülsz mellé. Ha megkérdezed, mit játszik, mit néz. Ha lehívod fagyizni. Ha ilyenkor nem szól egy szót sem, az sem baj. Legközelebb fog, csak ne sértődj meg. Ha most ott vagy neki, és tudja, hogy mindig számíthat rád, akkor talán az igazi, kemény kamaszkort is könnyebben vészelhetitek át majd.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Kismackó: A sztárcsatár + Rúgd be, Pepe! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó
Kismackó: A sztárcsatár + Rúgd be, Pepe! - Teakiadó