Szülő- és gyereknevelés

Pál Feri atya: a legtöbb szülő maga is attól a zavartól szenved, amit a gyerekén is lát

Nem biztos, hogy gyógyítani kell a gyereket, ha nehezen figyel, rosszul koncentrál. Meglehet, hogy a túl sok inger, a túl gyors életritmus a baj. Íme néhány szívmelengető gondolat és gyakorlati tanács a római katolikus pap, mentálhigiénés szakember tarsolyából.


Pál Feri atya egyik vasárnapi beszédének hanganyagából származik az alábbi gondolatsor.

“Kis túlzással a mai gyermeknemzedék legnagyobb nehézsége, hogy olyan felnőtt világ tempójában kénytelen élni, ami túl nagy stresszt jelent a személyének, egészségének, idegrendszerének. Ezért érdemes lenne nagyon tudatosan elkezdeni a gyerekeink körüli világot alakítani.

Miért jó, ha tudatosan formáljuk a gyerek körüli világot? Mert túl sok benne a tárgy. Egy egyesült államokbeli kutatás szerint egy gyereknek átlagosan 150 játéka van. A túl sok tárggyal összefüggésben áll, hogy túl sok a választási lehetőség. Ehhez kapcsolódik, hogy túl sok az információ, és mindez túl nagy sebességgel, gyorsasággal érkezik. A túl gyors életritmus nem megfelelő a gyereknek.

John Payne több évtizedes szakmai tapasztalatából fakadó bölcsessége, hogy négy helyen lehetne egyszerűsíteni a gyerek körüli világot.

  1. Kevesebb tárgy.
  2. Az időrend egyszerűsítése.
  3. A ritmus egyszerűsítése, szabályozása. Hogy ne minden a rohanásban teljen, legyen az életnek rítusa, ritmusa.
  4. A felnőtt világ kiszűrése. Ez azért is nehéz, mert a szülő magát nem szűrheti ki. Mestermunka, ha képes magát úgy odaadni a gyermekének, hogy közben a felnőtt világot kiszűri.

Ezek az egyszerűsítés legalapvetőbb területei. A tárgyak, az időrend, a ritmus és a felnőtt világ kiszűrése.

ÁTADJUK A GONDJAINKAT

Hadd említsem meg Máté Gábort, aki a figyelemzavarral élő gyerekek kutatója. Saját tapasztalatai is vannak ezen a téren. Egy zsidó családban született, 1944-ben. El tudjátok képzelni ezt a helyzetet. Néhány hónapos korában az édesanyja fölhívta a gyermekorvost, és azt mondta neki: „Doktor úr, Gabi tegnap reggel óta szinte folyamatosan sír.” 1944-ben vagyunk, az apát már régen elvitték, a nagyszülők meghaltak. Mit gondoltok, mi az édesanya alapérzése? A szorongás.

Az orvos azt felelte neki: „Kedves anyuka, nagyon szívesen kimegyek, de azt tudnia kell, hogy a zsidó gyerekek sírnak.” Milyen hallatlan pontos megfigyelés. Miért sírnak ezek a gyerekek? Mert az édesanya ha akarná se tudná a felnőtt világot kiszűrni a gyerekével való kapcsolatából, miközben a gyerek néhány hónapos.

Tehát a felnőtt világ kiszűrése csak egy nagyobb gyerek esetében jelenti azt, hogy nem terhelem meg a saját életproblémáimmal, nem várok tőle megoldást, segítséget, támogatást, és a többit. Éppen elég támogatás, ha én viszonylag egészséges vagyok, mert ő van. Hogy ez a kapcsolat az én életemet érzelmileg gazdagítja, tölti.

A legtöbb szülő maga is attól a zavartól szenved, amelyet a gyermekén lát. Ezért nehéz kiszűrnie a saját megoldatlan, felnőtt világát. Nem kis munka, de minden eredmény, amit elérünk, sokszorosan hozzájárul egy olyan környezet kialakításához, amely kevésbé őrült tempójú. Hogy a gyermekeink egy ritmusos, rítusokkal teli világban nőhessenek fel.

A cikket teljes egészében a felelosszulokiskolaja.hu oldalán olvashatjátok. 
Kép forrása: felelosszulokiskolaja.hu

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XKölöknet Szolidaritás