Új receptek kellenek!

Szeretek főzni időnként. El szoktam térni a recepttől, mert jó érzés kísérletezni és tudni, hogy újat is létrehozhatok. Próbálkozni kell, ami néha kudarccal jár, máskor sikerrel. Az élet is ilyen, vagy még ilyenebb. Nincsen mindenre recept, a kockázat is nagyobb. Más körülmények vesznek körül bennünket, különböző élethelyzetekben vagyunk, egymástól eltérő vágyakkal, adottságokkal.

Ne arra keressük a választ, hogy hogyan lehet sikeres és erős egy nő, mert nem ez a lényeg. Arra keressük a választ, hogyan lehet boldog egy nő, hogyan teljesedhet ki.  A lányoknak és nőknek mindig azt mondják, hogy mit ne tegyenek, ezért most inkább nézzük meg, hogy mit tegyenek ezért. Higgyék el, hogy ők is lehetnek olyan értékesek, mint egy férfi, és igen, azonos végzettséggel és munkával bizony jár nekik is az ugyanolyan fizetés és beosztás. Legyenek tisztában azzal, hogy ahhoz, hogy ne kelljen választaniuk a gyermekvállalás és a komoly szakmai munka, felelősségteljes beosztás között, valódi társra lesz szükségük, nem egy családfőre. Természetesen egy nő boldog lehet sokgyermekes anyaként is, úgy hogy csak a családjának él. De ha a társadalom és a politikusok ezt sulykolják minden pillanatban, akkor előbb-utóbb el is hisszük, hogy csak erre vagyunk alkalmasak. Ráadásul a hosszú ideig tartó otthonlétet támogató Gyed és Gyes nemcsak az anya későbbi munkaerő-piaci esélyeit rontja, de gyakran gyámoltalanná teszi a gyerekeket.

A boldog életről való döntés nem csak a mi kezünkben van, de a férfiakéban is. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű lenne meghozni ezeket a döntéseket. Éppen ellenkezőleg. Nehéz azt kimondani, hogy valakivel egy életre szóló házastársi szövetséget kötünk. Nehéz vállalni az ezzel járó felelősséget, legyen szó nőről vagy férfiról. A gyermekáldásra sem könnyű igent mondani. Hiszen az lemondással, áldozatvállalással is jár, ugyanis a nők életében Magyarországon a gyermekvállalás egy olyan pont, ahol a kutatók szerint, annyira beszakad a bérük, hogy utána egy életen át már nem tudják behozni ezt a lemaradást. Ráadásul a DNS és telomérvizsgálatok alapján a több gyermeket szülő nők rövidebb életűek lesznek, mint a gyermektelenek. Nem könnyű nap mint nap gondoskodni a családról, úgy hogy közben van egy munkánk, szerencsés esetben hivatásunk is, de nincs olyan társunk, aki átvállalná a terhek egy részét. A magyarországi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a nők vállán nemcsak a gyerekek, de az idős rokonok gondozásának terhe is nyugszik. Részben azért, mert a férfiak nem veszik ki eléggé belőle a részüket, másrészt azért, mert a nagy ellátó rendszerek nem jól működnek. Ráadásul ez a női munka láthatatlan, hiszen fizetés nem jár érte, pedig nem kis összegekről van itt szó. (Akit érdekel, hogy mennyi az annyi, az itt kiszámíthatja.) A családi és munkahelyi munka közötti feszültség így annyi stresszel jár, ami már a nők életkilátásait is rontja. Igen, nehéz áthidalni az évek során felmerülő problémákat, szembenézni a váratlan kihívásokkal. De ne higgyük, hogy attól leszünk erősek, hogy a belénk sulykolt szerepvállalás miatt minden fizetetlen munkát elvégezve leamortizáljuk magunkat. Nem ezek a strukturális kényszerből fakadó nehéz rossz döntések tesznek minket igazán erőssé. Hanem az, ha ki merünk állni magunkért. Meg egyáltalán, miért is kell erősnek lenni, vagyis miért kell mindezt elviselnünk? Nem, nem vagyunk erősek, és sokszor nincs annyi erőnk, hogy a vállunkra tett terheket elhordozhassuk, sőt, hogy még mások terheit is képesek legyünk átvenni. Ezt azok akarják elhitetni velünk, akik az alul-, vagy meg nem fizetett női munka előnyeit élvezik. Az otthon melegét élvező patriarcha családfők és azok a politikusok, akiknek így rövidtávon nem kell erőforrásokat csoportosítani az olyan hosszútávon megtérülő humán erőforrás termelő ágazatokba, mint az egészségügy, szociálpolitika és oktatásügy.

Vállaljuk hát a felelősséget. Merjünk bátor döntéseket hozni és merjünk nemet mondani. Mondjunk le például az úgynevezett privilégiumainkról, az olyan üveggyöngyökről, mint hogy a férfiak kinyitják előttünk az ajtót az étteremben és kifizetik az ebédszámlát, vagy hogy ingyen mehetünk a szórakozóhelyekre, vagy hogy könnyes szemmel többször elmondják, hogy milyen hálásak, hogy zokszó nélkül robotolunk és hogy nincs szebb hivatás, mint anyának lenni. (Most nagyon nem jut eszembe más privilégium.)

Igen, éljük meg az emberek közötti különbségből fakadó összhang szépségét és lehetőségét. Merjük bevonni társunkat a gyermeknevelésbe és a házi munkába, merjünk elmenni néha otthonról, mert a társunk helyettesíthet bennünket és igen, merjünk örülni az életnek. Örüljünk, hogy nőnek születtünk. Akkor is, ha esetleg nem jön össze a gyerek. Mert gyerek nélkül is lehet teljes életet élni. Felelős politikusoknak mindenképpen érdemes elgondolkodni az élhető jövő és a demográfia viszonyán. Örüljünk a szüleinknek, nagyszüleinknek, társunknak, gyerekeinknek, unokáinknak. És élvezzük, ha sikerül megélni azt a csodát, hogy gondolkodó, alkotó nőként hivatásunkban is kiteljesedhetünk, mert Magyarországon ez sem egyszerű, ahogy azt szintén friss kutatási eredmények mutatják.

Recept nincs, de az út ott van mindannyiunk előtt, csak meg kell harcolni érte. Merjünk rálépni.

Lannert Judit

többgyermekes anya és alkotó ember

P.s.: Azért is ragadtattam magam erre az írásra, mert Novák Katalin jelenleg a magyar kormány legszimpatikusabb tagja, intelligens, több nyelvet beszélő, képzett ember. Éppen ezért én, és úgy gondolom a nők nagy része is, ennél jóval többet és mást várna el tőle.

A cikk forrása: koloknet.blog.hu