Egy 14 éves fiú, egy megölt macska és a 764 – így ér el az erőszakos hálózat a gyerekszobáig
Egy kegyetlenül megölt macska mellett kés és egy „764” feliratú lap maradt. Az oroszlányi ügyben egy 14 éves fiú azt mondta a rendőröknek: Discordon csatlakozott az online közösséghez. De mi a 764, hogyan kerülhet bele egy gyerek, és mitől más ez a fenyegetés, mint az eddig ismert online zaklatás vagy grooming?
Figyelem: a cikk önsértéssel, szexuális kizsákmányolással és állatok bántalmazásával kapcsolatos információkat tartalmaz.
Szeptember 15-én egy kegyetlenül megölt macskáról érkezett bejelentés az oroszlányi rendőrséghez. A helyszínen megtalálták az állat megöléséhez használt kést, valamint egy papírlapot, amelyen a „764” felirat és más, agresszív kifejezések szerepeltek.
Az MTI beszámolója szerint a nyomozók egy 14 éves helyi fiút azonosítottak elkövetőként. A kamasz beismerte tettét, és azt mondta: Discordon keresztül csatlakozott a 764 nevű online közösséghez. Ellene különös szenvedést okozó állatkínzás bűntette miatt indult eljárás.
A nyomozásnak kell tisztáznia, hogy az online közösség pontosan milyen szerepet játszott a történtekben. A 764-es szám jelenléte azonban azért különösen aggasztó, mert ugyanezt a nevet világszerte súlyos online kizsákmányolási és erőszakos ügyekben említik.
Korábbi cikkemben már írtam azokról a láthatatlan online hálózatokról, amelyek akár egy rendezettnek látszó gyerekszobában is átvehetik az irányítást. Az oroszlányi eset most fájdalmas közelségbe hozta ezt a veszélyt.
Mi a 764, és mit jelent a The Com?
A 764 nem hagyományos szervezet, világos tagsági listával és egyetlen központi vezetővel. Inkább lazán összekapcsolódó, folyamatosan átalakuló online csoportok hálózata, amely egy szélesebb internetes közeghez, az úgynevezett The Comhoz kapcsolódik.
A The Com gyűjtőfogalom. Olyan online közösségeket foglal magában, amelyekben egyebek mellett hackelés, személyes adatok megszerzése, zsarolás, szexuális kizsákmányolás és erőszak jelenik meg. A 764 ennek az ökoszisztémának az egyik legismertebb és különösen szélsőséges ága.
Ezek a hálózatok nem feltétlenül az internet nehezen elérhető, titkos zugaiban keresik áldozataikat. Ott vannak, ahol a gyerekek is: közösségi oldalakon, üzenetküldő alkalmazásokban, játékplatformokon és csetszobákban. Az FBI szerint az áldozatok jellemzően 10–17 évesek, de kilencéves érintettről is tudnak.
Mitől más ez, mint a már ismert grooming vagy cyberbullying?
A hagyományos grooming során az elkövető bizalmat épít ki a gyerekkel, majd ezt szexuális kizsákmányolásra használja. A 764-hez kapcsolódó csoportoknál is megjelenik ez a folyamat, de a cél és az alkalmazott kényszer ennél sokkal összetettebb lehet.
Az áldozatot nemcsak intim képek készítésére vehetik rá. Önsértésre, állatok vagy más emberek bántalmazására, testvérek bevonására, öngyilkossági kísérletre vagy az erőszak élő közvetítésére is kényszeríthetik.
A másik fontos különbség, hogy itt nem mindig a klasszikus „felnőtt ragadozó becserkészi a gyereket” modellel találkozunk. Fiatalok is toborozhatnak és manipulálhatnak más fiatalokat. Az áldozat és az elkövető szerepe pedig összecsúszhat: egy megfélemlített gyereket arra is kényszeríthetnek, hogy újabb áldozatokat keressen, másokat zsaroljon vagy erőszakos feladatokat hajtson végre.
Egy svéd bíróság szeptemberben több mint tíz év szabadságvesztésre ítélt egy jelenleg 18 éves fiatalt, aki 15–17 éves korában az interneten keresztül irányított súlyos erőszakos és szexuális bűncselekményeket. Németországban és Ausztráliában élő áldozatokat kényszerített olyan cselekményekre, amelyek miatt két emberölési kísérletért, nemi erőszakért és más bűncselekményekért is elítélték, mint azt a The Guardian közzétette.
Hogyan veszik át az irányítást egy gyerek felett?
A kapcsolat nem azzal kezdődik, hogy valaki önsértésre vagy erőszakra utasítja a gyereket.
Az elkövető eleinte kedvesnek, érdeklődőnek és megértőnek mutatkozik. Ismeri ugyanazokat a játékokat, zenéket és mémeket, és azt az érzést kelti: „Végre valaki igazán megért.” Nem feltétlenül gyanús idegenként jelenik meg, hanem „egy közülünk” szerepében.
A bizalom kiépítése után fokozatosan emelkedik a tét. Először titkokat, személyes adatokat vagy képeket kérhetnek. Ezután következhetnek az egyre megalázóbb vagy veszélyesebb feladatok, végül pedig a zsarolás: Ha nem teszed meg, elküldöm a képeidet az osztálytársaidnak. Tudom, hol laksz. Megmutatom a szüleidnek. Bajba sodrom a családodat.
A fenyegetést doxing, vagyis a személyes adatok nyilvánosságra hozatala, illetve swatting is kísérheti. Utóbbi során valótlan bejelentéssel fegyveres rendőri intézkedést próbálnak előidézni az áldozat címén.
A gyerek ekkor már nem azért marad a kapcsolatban, mert oda akar tartozni, hanem azért, mert retteg a kilépés következményeitől.
Miért maradhat mindez sokáig láthatatlan?
A szülő gyakran megnyugszik attól, hogy a gyereke otthon van, a saját szobájában. Van családja, jár iskolába, meleg étel kerül elé, kívülről minden rendben lévőnek látszik. Éppen ez a vélelmezett biztonság teremthet veszélyes vakfoltot.
A rendezett gyerekszobák csendjében, a zsebben lapuló képernyők mögött is történhet súlyos manipuláció. Ezek a gyerekek sokszor nincsenek a gyermekvédelmi jelzőrendszer látókörében, mert a környezetük automatikusan feltételezi, hogy védettek.
Ráadásul ma már önmagában az sem sokat mond, hogy egy gyerek mennyi időt tölt a képernyő előtt. Egy friss kutatás szerint a gyerekek fele akkor is online marad, amikor már nem is élvezi. Nemcsak az időtartam számít, hanem az is, hogy kikkel beszél, milyen csoportokba kerül, és milyen nyomás nehezedik rá.
Közben az online zaklatás formái is folyamatosan változnak. A szülő talán már hallott a cyberbullyingról, de nem biztos, hogy felismeri például az olyan új jelenségeket, mint a TikTokon és Instagramon terjedő Szonpatrol. A 764 ennél is tovább megy: nem pusztán megszégyeníti vagy zaklatja az áldozatot, hanem fokozatosan átveheti az irányítást a cselekedetei felett.
Hogyan válik az erőszak „játékká”?
A csoportokban a megszerzett képek és videók nemcsak a zsarolást szolgálhatják. Egymás között is terjeszthetik őket, belépőjegyként használhatják zárt közösségekbe, és státuszt szerezhetnek velük.
Az amerikai igazságügyi minisztérium egy 764-hez kapcsolódó ügyben arról számolt be, hogy a szexuális és erőszakos tartalmak egyfajta digitális fizetőeszközként működtek. A csoport tagjai előírták, milyen új tartalmat kell készíteniük a belépőknek, az áldozatok pedig egyre súlyosabb „feladatokat” kaptak.
A bántalmazás így játékszerűvé válik. Újabb kihívás, magasabb szint, nagyobb elismerés – miközben a képernyő másik oldalán egy valódi gyerek szenved. (Az amerikai igazságügyi minisztérium közleménye)
Milyen jelekre érdemes különösen figyelni?
A titkolózás, a hangulatingadozás vagy az éjszakai internetezés önmagában még nem bizonyít semmit. Komolyan kell azonban venni, ha több szokatlan jel egyszerre jelenik meg:
- ismeretlen eredetű vágások vagy más sérülések;
- számok, nevek vagy különös szimbólumok a bőrön;
- hirtelen megjelenő vagy súlyosbodó önsértés;
- pánikszerű reakció bizonyos üzenetekre vagy értesítésekre;
- attól való félelem, hogy képek vagy személyes adatok kerülnek nyilvánosságra;
- az otthonra, az iskolára vagy a családtagokra vonatkozó fenyegetések;
- erőszakos vagy megalázó felvételek készítése;
- állatok, testvérek vagy más gyerekek bántalmazásába való bevonódás;
- radikális és nehezen magyarázható viselkedésváltozás.
Ezek a jelek nem bizonyítják, hogy a gyerek kapcsolatba került a 764-gyel. Azt viszont jelzik, hogy valami súlyos történhetett vele, és segítségre van szüksége.
Mit tehet a szülő, ha már baj van?
Az első reakció döntő. Bármilyen megrázó dolgot tudunk is meg, ne azzal kezdjük: „Miért csináltad?”, „Hogy lehettél ilyen felelőtlen?” vagy „Miért nem szóltál?”
A szégyenre és rettegésre építő hálózatok pontosan arra számítanak, hogy a gyerek nem mer segítséget kérni. A legfontosabb üzenet ezért ez:
Nem vagy egyedül. Nem téged fogunk hibáztatni. Együtt kérünk segítséget.
Az internetes zaklatás kezelésében a szülő hozzáállása enyhítheti vagy tovább súlyosbíthatja a gyerek helyzetét. A fenyegető üzeneteket, felhasználóneveket, profilokat, linkeket és időpontokat ezért érdemes megőrizni, de gyermek szexuális bántalmazását ábrázoló tartalmat ne töltsünk le és ne továbbítsunk.
Közvetlen életveszély, öngyilkossági fenyegetés, súlyos önsértés vagy folyamatban lévő bántalmazás esetén azonnal a 112-t kell hívni.
Amikor az áldozat mások bántalmazásába is bevonódik
Megdöbbentő tapasztalat lehet, ha a szülő azt látja, hogy saját gyermeke vesz részt online zaklatásban, zsarolásban, vagy másokat buzdít önsértésre. Ezt könnyű pusztán szándékos kegyetlenségnek tekinteni, a 764-hez hasonló hálózatok esetében azonban más lehetőségre is gondolnunk kell.
Ez ugyanis a zsarolási spirál egyik végső állomása is lehet: a hálózat a saját áldozatát kényszeríti arra, hogy másokat bántalmazzon. A gyerek ettől még felelős a tetteiért, de annak megértéséhez, hogy mi történt vele és hogyan lehet megállítani a további erőszakot, azt is fel kell tárni, milyen fenyegetés, manipuláció vagy kényszer állhatott a viselkedése mögött.
Miért van szükség integrált hazai szemléletre?
A 764-hez hasonló hálózatok azért jelentenek különösen nehéz feladatot, mert egyetlen ügyben egyszerre jelenhet meg szexuális kizsákmányolás, online zsarolás, kiberbűnözés, önsértésre vagy erőszakra kényszerítés, állatkínzás és szélsőséges közösségekhez való kapcsolódás.
Az erre utaló információmorzsák különböző helyeken bukkanhatnak fel: az iskolában, a gyermekvédelemben, a rendőrségnél vagy a kiberbűnözéssel foglalkozó szakembereknél. Ha minden szereplő csak a saját területéhez tartozó részletet látja, könnyen rejtve maradhat a háttérben működő hálózat.
Míg a nemzetközi jó gyakorlatok a szakterületek közötti információmegosztásra építenek, Magyarországon is elengedhetetlen az integrált szemlélet: a rendészeti, gyermekvédelmi, oktatási és mentálhigiénés szereplőknek nem különálló szigetekként, hanem összehangolt szakmai protokollok alapján kell felismerniük és kezelniük ezeket az összetett fenyegetéseket.
A digitális térben működő kizsákmányoló hálózatok ugyanis nem várják meg, amíg a hatáskörök összeérnek. Folyamatosan változnak, új neveken és új felületeken jelennek meg, miközben újabb kiszolgáltatott gyerekeket keresnek.
Az oroszlányi ügy pontos hátterét a nyomozásnak kell feltárnia. Egy dolgot azonban már most megmutat: a 764 nem egy távoli internetes rémtörténet. A veszély ma sokszor nem az utcán várja a gyereket, hanem csendben megjelenik a képernyőjén – miközben a család azt hiszi, hogy a szobájában biztonságban van.
Fotó: 123rf
