Fogalmad sincs, kit követ a gyereked? Ez nem jó hír, de tudsz rajta változtatni!
Lehet, hogy te csak egy hangos, furcsán hadaró idegent látsz a képernyőn, a gyereked számára azonban ugyanő szórakoztató társaság, véleményvezér vagy akár – Uram, irgalmazz! – követendő példa. Tóth Dániel pszichológus szerint nem kell megszeretnünk a gyerek kedvenc influenszereit. De ha az online világában is mellette akarunk maradni, ideje megismerni őket. Az alábbiakban gyakorlati tippeket mutatunk, hogyan fürkészhetjük ki, milyen befolyás alatt áll a gyermekünk.
– Ezt meg mégis miért nézed?
Kevés mondattal lehet gyorsabban véget vetni egy beszélgetésnek. A gyerek ugyanis valószínűleg nem azt hallja ki belőle, hogy kíváncsiak vagyunk az ízlésére, hanem azt, hogy amit szeret, az szerintünk értelmetlen, kínos vagy egyenesen ostobaság. Legközelebb talán már meg sem mutatja.
Pedig a videók, mémek, streamerek és influenszerek világa nem csupán valami jelentéktelen digitális háttérzaj. Ezen keresztül jutnak el a fiatalokhoz a legújabb poénok és trendek, de ugyanitt találkoznak viselkedésmintákkal, értékekkel, véleményekkel, testképekkel és életstílusokkal is – és természetesen ez nagyban formálja önértékelésüket és azt is, hogy számukra mi számít normának. Ha fogalmunk sincs arról, kit követ a gyerekünk, azt sem igazán tudjuk, kik és milyen üzenetek formálják őt nap mint nap. Amikor pedig a gyerekünkkel kapcsolatban történik valami váratlan, értetlenül állunk a helyzet előtt.
...egy átlagszülő statisztikailag maximum 10 percet beszélget a gyerekével, ám az átlag fiatal nem 10 percet követi naponta az influencerét.”
– húzta alá az influenszerek súlyát a digitális nevelés szakértője, Tóth Dániel, vagy ahogy sokan ismerik, a Pszichológus Pasi. Friss online előadásán nem újabb rémisztő listát kaptunk az internet veszélyeiről, sokkal inkább használható térképet ahhoz a világhoz, amelyben a gyerekeink már otthonosan mozognak, miközben mi felnőttek gyakran még a bejáratot keressük.
Ne szakértőként érkezz a gyerek digitális világába
A szülő számára különösen nehéz lehet elfogadni, hogy ebben a közegben nem feltétlenül ő a tájékozottabb. A gyerek hamarabb ismeri az új platformokat, érti a belső poénokat, és gyakran már akkor továbblépett egy trendről, amikor mi először hallunk róla.
Tóth Dániel szerint éppen ezért érdemes elhagyni a klasszikus „mindentudó felnőtt és tanítandó gyerek” szereposztást.
Baromira unják azt, amikor egy felnőtt „pakol nekik”, vagyis oktatni próbálja őket
– fogalmazott az előadáson. Arra viszont nagyon is nyitottak, ha valaki valóban kíváncsi arra, amit átélnek.
Ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek egyet kell értenie mindennel, amit a gyerek néz. Még csak azt sem, hogy meg kell kedvelnie az adott influenszert. A cél első lépésben egyszerűen a megértés: mit talál benne viccesnek, érdekesnek vagy vonzónak a gyerek? Miért várja az új videóit? Miről beszélgetnek vele kapcsolatban az osztálytársai?
Ha rögtön ítélettel indítunk, a gyerek védekezni kezd. Ha érdeklődéssel, jó eséllyel mesélni fog.
Hogyan kérdezz, hogy ne legyen kihallgatás?
A „Kit követsz?”, „Mit nézel már megint?” vagy „Ugye nem hiszed el ezt?” típusú kérdések könnyen ellenőrzésnek hatnak. Sokkal többre megyünk olyan nyitott kérdésekkel, amelyekre nem lehet egy vállrándítással vagy egy igennel válaszolni.
Például:
- Mi tetszik benne a legjobban?
- Melyik videóját mutatnád meg nekem először?
- Szerinted miért követik ennyien?
- Van olyan, amit mondott vagy csinált, amivel te sem értesz egyet?
- Ki az, akit most mindenki ismer az osztályban?
- Láttál mostanában valami egészen elborult videót?
Tóth Dániel maga is ezt a partneri beszélgetésmódot alkalmazza a fiatalokkal: röviden elmondja, ő felhasználóként hogyan lát egy jelenséget, majd visszaadja nekik a szót. „Ti hogy látjátok? Ti mit láttatok? Ti mit tapasztaltatok?” – kérdezi.
Ebben a helyzetben a gyerek nem vizsgázik az internethasználatból, hanem ő lehet az, aki megmutat és elmagyaráz valamit. Ez önmagában egészen más hangulatot teremt.
Jöhet a heti influenszer-bajnokság
A gyerek digitális világa folyamatosan változik. Egyetlen nagy, komoly beszélgetéssel ezért nem lehet „letudni” a témát. Tóth Dániel szerint érdemes a közös felfedezést valamilyen könnyed formában a családi rutin részévé tenni.
Lehet például hetente egy influenszer-bajnokság, amelyben mindenki mutat egy videót, és közösen eldöntitek, melyik volt a legviccesebb, legérdekesebb, legmeglepőbb vagy éppen legvállalhatatlanabb. Nem kell hozzá ünnepélyesen összeülni a nappaliban. Elég lehet néhány perc vacsora után, utazás közben vagy egy ráérős hétvégi délutánon.
A lényeg a rendszeresség és a könnyedség. Hogy a gyerek számára természetessé váljon: az interneten látott dolgokról otthon lehet beszélni. Nemcsak akkor, amikor baj van.
Az előadáson mutatott, talán legtalálóbb kép szerint ilyenkor kölcsönösen „frissítjük egymás szoftverét”. A gyerek megmutatja, mi történik éppen az ő világában, a szülő pedig közben átadhat valamit a saját tapasztalataiból és értékrendjéből.
Te is mutasd meg, kit követsz
A kölcsönösség különösen fontos. Ha azt várjuk a gyerektől, hogy betekintést engedjen a digitális életébe, nekünk sem árt megmutatnunk valamit a sajátunkból.
Lehet ez egy főzéssel, környezetvédelemmel, sporttal, humorral, lakberendezéssel vagy éppen pszichológiával foglalkozó tartalomgyártó. Így a beszélgetés nem arról szól, hogy a gyerek influenszerei gyanúsak, a szülő internetes szokásai viszont maguktól értetődően rendben vannak. Inkább együtt figyelhetitek meg, mitől hiteles valaki, hogyan próbál hatni a követőire, mikor akar eladni valamit, és hol húzódik a szórakoztatás, a véleményformálás és a manipuláció határa.
Itt már a szülő számára fontos értékek is megjelenhetnek, anélkül, hogy a beszélgetés kioktatássá válna. Nem kell külön előadást tartani a becsületességről, a mértékletességről vagy a testképről. Elég lehet annyit kérdezni: szerinted ő tényleg ezt használja? Vajon miért pont ezt a képet tette ki? Mitől érezzük úgy, hogy ismerjük, miközben valójában még sosem találkoztunk vele?
A kíváncsiság nem egyenlő az ellenőrzéssel
Az influenszerek megismerésének nem az a célja, hogy a szülő névsort készítsen, majd engedélyezze vagy letiltsa a szereplőket. Sokkal fontosabb, hogy legyen valamiféle közös nyelvük arról, mi történik az online térben.
Tóth Dániel az előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben egy átlagos szülő statisztikailag legfeljebb napi tíz percet beszélget a gyerekével, a fiatal ennél jóval több időt tölthet kedvenc influenszere tartalmainak követésével. Ez nem jelenti azt, hogy az influenszer „fontosabb” lett a szülőnél. Azt azonban igen, hogy nem érdemes lebecsülni a hatását.
Ha tudjuk, kiket követ a gyerek, hamarabb felfigyelhetünk arra is, ha káros minták, szélsőséges nézetek vagy veszélyes kihívások jelennek meg előtte. De ennél is fontosabb, hogy a gyerek nagyobb eséllyel fordul hozzánk, ha valami összezavarja, megijeszti vagy kellemetlen helyzetbe hozza.
Ehhez viszont előbb azt kell megtapasztalnia, hogy nem minden videóból lesz azonnal prédikáció, telefonelkobzás vagy családi botrány.
A szabályokhoz is a kapcsolaton át vezet az út
A digitális keretekre természetesen szükség van. Tóth Dániel a tudatosságot, a határokat és a kommunikációt nevezte a digitális nevelés három fontos pillérének. A szabályok azonban szerinte akkor működnek igazán, ha a fiatalokkal együtt alakítjuk ki őket.
„Azok a keretek működnek mind családi, mind iskolai szinten, amelyeket a fiatalokkal együtt, közösen hozunk létre és állítunk fel” – hangzott el az előadáson.
De nehéz értelmes szabályokat alkotni valamiről, amit egyáltalán nem ismerünk. Ha előbb megértjük, mit, miért és hogyan használ a gyerek, már nem pusztán percekről és tiltásokról beszélgethetünk. Szóba kerülhet az is, melyik tartalom mit ad neki, mikor érzi jól magát tőle, mikor veszi észre, hogy már csak görget, és milyen helyzetekben lenne jobb letenni a telefont.
Hol találod Tóth Dánielt?
Ha érdekelnek a Pszichológus Pasi további előadásai, videói és digitális neveléssel kapcsolatos tartalmai, kövesd A Pszichológus Pasi Facebook-oldalát. A személyes és online konzultációs lehetőségekről, szolgáltatásairól, valamint aktuális programjairól a pszichologuspasi.hu vagy a digitalisneveles.hu oldalon találsz részletes információkat.
Az általa írt könyv is rendkívül hasznos lehet:
Tóth Dániel előadásainak éppen ez az egyik nagy erősségük: nem kívülről szemlélt, ijesztő és átláthatatlan terepként beszél a digitális világról. Segít megérteni azt a közeget, amelyben a gyerekeink nap mint nap mozognak, közben pedig olyan egyszerű, hétköznapi eszközöket ad a szülők kezébe, amelyeket akár még aznap ki lehet próbálni.
Például egyetlen kérdéssel:
– Mutatsz valakit, akit mostanában nagyon szeretsz nézni?
