Mit tehetünk, ha a kisgyerek nem tud veszíteni? – Tippek szülőknek
Ha egy gyerek még nem tanult meg a játékban veszíteni, az azt jelenti, hogy a felgyülemlett stresszt még nem tanulta meg kezelni. Nem csak ő nem élvezi ilyenkor a játékot, hanem vele együtt a kispajtások sem, akik nem kíváncsiak vesztes felindultságára, tombolására, arra hogy a dulifuli játékpartner csalást kiabálva egy mozdulattal söpri le a játéktáblát az asztalról... Ilyenkor nemhogy nem segítenek a vigasztaló szavak, hanem inkább csak még több olajat öntünk velük a tűzre. Mit tehetünk?
Szülőként egyik legfontosabb feladatunk, hogy szépen, fokozatosan rávezessük gyermekeinket arra, hogy megtanuljanak veszíteni, hiszen ha mindig nyerni hagynánk őket, azzal nem tanulnák meg a legfontosabb életleckét, hogy nem lehet mindig jól járni. Ahogy Popper Péter hangoztatta megannyiszor előadásaiban: "Ha megtanuljuk, hogy nem lehet mindig jól járni, akkor boldogok is lehetünk az életben". Tehát nem árt, ha gyerekeink a kudarcot mielőbb megtanulják kezelni, és erre nekünk, felnőtteknek kell őket rávezetni a megfelelő időben, a gyerek érettséghez, személyiségéhez mérten. Ha nem tesszük, később rajtuk csattan az ostor.
Hároméves korban a gyerekek már mentálisan képesek felismerni, hogy mi a különbség a veszítés és a nyerés között, el tudják különíteni, hogy melyik milyen érzettel jár, tehát ez az a kor, amikortól a veszítést már téma lehet otthon.
Empatikus hozzáállás
Amikor a kudarcot nehezen viselő gyerek veszít a játékban, fontos, hogy mi felnőttek empatikusan nyilvánuljunk meg, először is megértően beszéljünk vele a játékról, a kudarcáról, a viselkedéséről, a dühéről. Gorombasággal, leckéztetéssel, szándékos figyelmen kívül hagyással sajnos nem érjük el a célunkat.
Miután jót beszélgettünk a gyerekkel, hagyjuk egy kicsit lecsendesedni a vihart. Egy következő alkalommal pedig már csavarhatunk egyet a játékszabályokon. Legközelebb játszunk úgy, hogy "az nyer, aki veszít", azaz most vesztes lesz a nyertes, aki még egy kis díjat (bármilyen apróságot) is kaphat.
A vesztes is nyerhet?
Játsszunk az új játékszabály szerint a gyerekkel minél többet, körülbelül egy héten át. Gyakoroljuk sokat azt, hogy a "a vesztes az új nyerő".
Miután eltelt a hét, újra üljünk össze a gyerekkel, és beszélgessünk vele arról, hogy milyen a kudarcot megélni a valóságban, beszélgethetünk arról is, hogy hogyan lehet egy vesztes később mégis nyertes, vagy hogyan lehet vesztes pozícióból nyerni. Merítsünk gyakorlati példát a profi sportból, ami versenyzéssel, folyamatos megmérettetéssel jár, ami rengeteg értelmezési, magyarázási lehetőséget ad arra, hogy nem dől össze a világ, ha valaki egyszer-egyszer veszít.
Nézzünk meg közösen egy sportverseny díjátadóját a YouTube-on. Kérdezzük meg gyereket: ki nyeri a díjat, a vesztes vagy a győztes? Ezután beszéljük át vele, hogy a sportban, akárcsak az élet más területein, a díjat mindig az kapja, aki a legjobb teljesítményt nyújtotta. De hogy a második és a harmadik helyezett is méltán büszke lehet a teljesítményére. Tehát mindhárman nyernek!
Nézzük tovább a díjátadót, vegyük észre, hogyan gratulál egymásnak a három győztes. Most beszéljük meg, hogy ez is hozzátartozik az életünkhöz. Magyarázzuk el, hogy mindig lesz olyan, hogy valaki első helyen végez, és hogy az emberek a helyezéstől függetlenül kezet fognak, gratulálnak, tisztességesen bánnak egymással, miközben mindenki büszke lehet a saját teljesítményére.
Dicsérjük meg, ha már ügyesen tud játszani
Játszunk újra az eredeti játékszabály szerint. Látni fogjuk, hogy a gyermek egyre inkább igyekezni fog, hogy ügyesen kontrollálja magát a játék során. Ha becsületes marad, dicsérjük meg nagyon a becsületességéért. Biztatgatva, lelkesítve mondjuk el neki, hogy nagyon élvezzük a közös játékot. Amikor már a kétszemélyes játék jól megy, hívhatjuk a többieket is. Mivel mostanra a kisgyerek már ráérzett arra, hogyan kell kezelni a vereséget, a kudarctűrés, a veszítés valószínűleg már nagyobb csoportban is működni fog.
Gyerekek, akiknek meg kell tanulniuk veszíteni
Vannak gyerekek, akiket egyáltalán nem zavar, ha veszítenek, és olyanok is, akik nem bírják elviselni, hogy nem ők az elsők.
Tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért ilyen a gyermekem?". Vajon arról van-e szó, hogy nem tud megbirkózni a gyengeség kimutatásával, és ezért van problémája a vereséggel? Gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát a gyengeség pillanatában, főleg, ha a többiek nézik? Ha így van, akkor fent leírt módszerrel segíthetünk neki.
Szerepjátékozás közben a kisgyerek sok helyzetet kipróbálhat
Ha a fent említett módszer mégsem vezetne sikerre, vagy valamiért nem kivitelezhető, akkor próbálkozhatunk a sok-sok szerepjátékkal, amelyekben a gyerek különböző szerepekbe és karakterekbe bújhat, és amiben játszva, észrevétlenül különböző tulajdonságokat próbálhat ki. Időnként olyan szerepet ruházzunk rá, amelyikben ő a főnök, ő dönt, övé az utolsó szó, és legyenek olyan szerepei is, ahol alkalmazkodnia kell, szót kell fogadnia a másiknak, ahol nem ő a megmondó ember.
Sok-sok szerepjáték által könnyed, játékos keretek között tanulják meg, hogy különböző hatalmi és nem hatalmi pozíciók léteznek, illetve mindig változtatniuk kell a nézőpontjainkat. Ezt aztán át lehet ültetni a társasjátékba is.
Vannak gyerekek, akiknek a veszítést külön tanulniuk kell, ám a tanulás csak bizonyos mértékig lehetséges. Nem minden gyermek tudja levetkőzni a vele született jellemét csak azért, mert nevelik, és nem is kell minden szárnyukat megnyirbálnunk. Ennek ellenére muszáj energiát fektetnünk ebbe a fajta mentális tréningbe, hogy a gyerek felkészült legyen a későbbi életszakaszok kudarcainak kezelésére.
Fotó: Getty Images
