Szülő- és gyereknevelés

A rettegett ADHD – Interjú Dr. Bohács Krisztina intelligenciakutatóval

„Korunk ’pestisét’ nem lehet ’kinőni’, nem lehet ’legyógyszerezni’, ám vissza lehet fordítani!”  - emeli ki dr. Bohács Krisztina PhD egyetemi tanár, a Gem Tanulási Központ szakmai vezetője a vele készült interjúnkban.

Arról, hogy mi az oka az egyre több figyelemzavaros gyerek iskolai jelenlétének, hogy miért hiba, ha kezeletlenül hagyjuk az ADHD-s gyerekeket, illetve milyen konkrét fejlesztő programok nyújthatnak segítséget az érintett gyerekeknek - Dr. Bohács Krisztina ADHD szakértőt, egyetemi oktatót, a Gem Tanulási Központ szakmai vezetőjét kérdeztük, aki sok más mellett eloszlatja a tévhitet arról is, hogy az ADHD kinőhető-e vagy sem.

- Ön szerint mi az oka annak, hogy egyre több gyermek érintett ADHD-ban? Egyes szakértők úgy tartják, hogy "régen is volt ennyi ADHD-s gyerek, csak nem voltak diagnosztizálva". Önnek erről mi a véleménye?

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar okai között – szakmai szóval azt mondjuk, hogy ’etiológiájaként’, egyszerre kell keresnünk genetikai és környezeti okokat. Mostanra több ezer tanulmány támasztja alá, hogy az ADHD kialakulása genetikailag vezérelt, örökletes neurológiai betegség, és azoknak a gyermekeknek a családjában, akik érintettek, a felmenők között számos további klienst találunk. Vagyis az édesapa vagy az édesanya, vagy más rokonok is érintettek, szintén ADHD-ban szenvednek. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, génjeink képesek „bekapcsolni” vagy „kikapcsolni” bizonyos környezeti hatásokra. Ezt az epigenetika tudománya kutatja. Vagyis megfelelő környezet esetén nem jelennek meg a figyelemhiány tünetei. Mi, kognitív tudománnyal foglalkozók többnyire azon az állásponton vagyunk, hogy „nem a géneké az utolsó szó”, vagyis ez a komplex neurológiai állapot intenzív agyi áthuzalozással – azaz néhány hónapig tartó mentális kognitív tréning hatására – valamint a stressz faktorok csökkentésével igenis gyógyszermentesen visszafordítható. Vannak már klinikai kutatásokkal is bizonyított, magas hatásfokú kognitív tréning programok, amelyek az alul huzalozott és struktúrájában is ADHD-t mutató agyakat maradéktalanul helyrehozzák. Stressz faktorok csökkentésén pedig a szeretetteljes családi és társadalmi kötődések visszaállítását értem, és azt, hogy a szülők és az iskola megtanulja a végtelenül pozitív kommunikációt az érintett gyermek nevelésére vonatkozóan.

- Milyen káros környezeti tényezők okolhatók az ADHD-ra genetikai hajlamot mutató személyek génjeinek kóros irányba történő „bekapcsolódásáért”?

- Nos, meggyőződésem szerint van egyfajta degeneráció jelenlegi földgolyónkon. Szennyezettebb a talaj, a levegő, a táplálék ­ szintén kutatások ezrei tanúsítják, hogy a túl sok cukor, a finomított lisztek, a túlzott szénhidrát fogyasztás és a számtalan adalékanyag fokozza a gyermekek hiperaktív viselkedését. Továbbá nagyot változott a világ: ma már tudásalapú társadalomban élünk, a ’kétkezi munkát’ számítógép által vezérelt eszközök váltották fel. Így mindenáron a tudás és a szaktudás elsajátíttatása a cél. Ezért már alsó tagozatban elkezdjük agresszíven „üldözni” a gyermekeinket, hogy négy hónap alatt tanuljanak meg olvasni, helyesen írni, aztán pedig rohanó tempóban a rengeteg tantárgy oltárán beáldozzuk az iskolai kötődések és szeret-kapcsolatok kialakulásának lehetőségét vagy elmélyülését. Gyermekeink – hozzánk hasonlóan – egy ’túlstresszelt’ és többnyire hideg emberi kapcsolatokkal teli, toxikus társadalomba „pörögnek be” és nőnek fel. Tehát ha úgy tetszik, a környezetszennyeződés, a helytelen táplálkozás, a korai családi kötődés sérülése, a túlterhelt és negatív iskolai környezet, és a hajszolt családi élet biztosan nem kedveznek a figyelemzavarra hajlamos gyermekeknek. Az ADD-t vagy az ADHD-t korunk „pestisének” is nevezik. Nem azért, mert ragályos, hanem mert valóban rohamosan növekszik a figyelem „rebbenékenységével” és esetlegesen hiperaktivitással, magatartászavarokkal küzdő gyermekek száma. Ez nem csak a fejlettebb diagnosztika következménye.


- Vannak olyan esetek, amikor a szülőben felmerül ugyan a gyanú, hogy gyermeke enyhén ADHD-s, mégis úgy dönt, hogy nem viszi el felméretni a gyermekét, mert "nem látja értelmét" annak, hogy a gyermek diagnosztizálva legyen. Ehhez hozzáadódik még az is, hogy igazán eredményes fejlesztéseket a gyermekkori ADHD kapcsán nem tapasztalunk.
Ön szerint ezeket a szülőket hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy érdemes a gyermekeket ADHD gyanú miatt diagnosztizálni, és utána fejleszteni, kezeltetni?


- Ezeknek a kedves szülőknek abban tökéletesen igazuk van, hogy a „felcímkézés” még nem oldja meg a problémát. Sőt! Jól tudjuk, hogy a címkék a pszichológiailag fejletlenebb társadalmakban növelik a stigmatizációt és az előítéleteket – úgynevezett „Pigmalion effektus” alakulhat ki: a környezet bekasztozza a gyermeket a „figyelemzavaros”, „itt jön a hiperes gyerek”, „mit csináljak ezzel a dührohamossal?” kategóriába, és az érintett gyermek még inkább ezeknek az előítéleteknek a medrében sorvad tovább. A Gem Központokban is sokszor találkozunk azzal, hogy úgy kell a címkéket „letisztítanunk” a magatartászavarral élő gyermekekről, és a címkék mögött csillogó szemű drágaköveket találunk.
- Ugyanakkor nagy hibát követünk el szülőként, ha nem foglalkozunk a dologgal – ugyanis az ADHD-t nem lehet „kinőni”, „magától” biztos, hogy nem oldódik meg ez az állapot. A kutatások azt mutatják, hogy a kezeletlenül hagyott ADHD-val élő gyermekek húszas éveikre jó nagy eséllyel „fejlesztenek” ki szorongászavarokat, depressziót, és motiválatlanságuk, az élet értelmébe vetett hitük meggyengül. A környezet is, és ők is belefáradnak a láthatatlan kórba – és gyakran ilyenkor nyúlnak illegális stimulánsokhoz, szerekhez. Nem is csoda, hiszen a kezeletlenül hagyott figyelmi típusok, az önszervezésért felelős munkamemória, és az impulzuskontrollért felelős kognitív kontrollfunkciók az életkor előrehaladtával egyre romlanak. Ezt longitudinális mérések is igazolják.
- Gyakran megtéveszti a szülőket, hogy a hiperaktív altípusba tartozó gyermek kamasz kora után „megnyugszik”, és azt hiszik, „kinőtte” a gyerek az ADHD-t. Valójában csak annyi történik, hogy a tünetek a figyelemhiányos típusú ADHD-ba váltanak át. A gyermek agyának szerkezete valójában nem változik: tünetileg pedig a szervezetlenség, a káosz-érzés, a nehéz érzelmi kontroll ugyanúgy megmarad.

- A GEM Tanulási Központban elérhető kognitív programokról szeretnék bővebben kérdezni. Melyek ezek a magas kutatási alapokon nyugvó fejlesztő programok és hogyan működnek?

- Több programmal dolgozunk – ezekből most kettőt emelnék ki. Az egyik BrainRx program névre hallgat. Az Egyesült Államokban fejlesztették ki neurológusok, kognitív pszichológusok és neuropszichológusok a Gibson Kutató Központban az elmúlt 35 év során – és jelenleg is frissítik és csiszolgatják az agykutatás friss eredményeinek megfelelően.

- A figyelemhiánnyal és esetlegesen hiperaktivitással élő gyermekek agya mérhetetlenül jól reagál a pozitív és okkal dicsérő, méltányló üzenetekre. Ezek a gyerekek kikészülnek, ha valami negatív előjelű dolgot mondunk nekik – mert olyan gyenge az énképük és olyan alacsony az önbizalmuk, hogy még ha egy tárgyra teszünk is negatív megjegyzést, rögtön magukra vonatkoztatják és személyes ítéletnek vagy kritikának veszik... Vagyis nagyon pozitív, visszajelzésekben gazdag, feltétel nélküli szeretettel kialakított légkörben olyan mentális „súlyzókat” emeltetünk velük, amelyektől a gyengén huzalozott neurális hálók elképesztő módon megerősödnek. A BrainRx program voltaképpen egy harmincöt év alatt kicsiszolt mentális feladatrendszerek megszintezett gyűjteménye ­ különböző szinteken és különböző sebességeken végzendő feladatoké – amelyből nagy körültekintéssel a gyermek kognitív profiljához szorosan illeszkedő, egyénre szabott tréningprogramot alakítunk ki. A digitális feladatokat pedig minden gyermek esetében Amerikából küldik meg nekünk.

- Használunk ütemet, ezt a metronóm adja, és kizárólag egyénileg, sosem csoportban, egy terapeuta dolgozik egy gyermekkel. Ezek a mentális súlyemelgetések egyáltalán nem hasonlítanak az iskolai tantárgyakra, tartalom függetlenek, azaz nyilak, betűk, formák… A mentális műveletek nagyon érdekesek, és minden gyermek rohanva érkezik terapeutájához: mert bár kemény agyi munkáról van szó, vidám, sőt vicces az egész… És már két hét után érzik: mennyire éles kezd lenni a gondolkodásom, mennyivel erősebb kezdek lenni mentálisan. A programot figyelemzavar és hiperaktivitás esetén, és tanulási zavarok esetén is használhatjuk, a hozzánk érkező diszlexiások nyolcvan százaléka tünetmentesen távozik. A program érzelmi területekre gyakorolt transzfer hatása nagyon erős: csökkenti a szorongást, a hatásvizsgálatok kiugrásszerű önbizalom növekedést és az együttműködő képesség emelkedését jelzik. Hat éves kor feletti gyermekekkel, sőt felnőtt ADHD-val élőkkel is dolgozhatunk. Gyakran előfordul, hogy apa és fia is jön a programra…

- A másik program az AccelerateRx: ez az előbbi program kistestvére, 4 éves kortól 6 éves korig dolgozhatunk vele, és minden hozzánk érkező gyermeket iskolaéretté teszünk vele. Nagy boldogság, amikor a dühroham, a szétszórtság eltűnik, az állandó nyüzsgés lecsillapodik, és a gyermek végre ragyogó  intelligenciájának megfelelően kezd el teljesíteni a hétköznapi életben és az iskolában is. Ezért vagyunk elkötelezettek az ADHD kognitív megközelítése mellett. A jelzett programok evidencia-alapú, kettős vak orvosi kutatásokkal is igazolt programok, tudományos státuszuk magas.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X Karácsonyi könyvvásár