Szülő- és gyereknevelés

Képesek-e az Aspergeres gyerekek átlagos kortársi kapcsolatok kialakítására?

Cikkünkben az Aspergeres gyerekek leggyakoribb szociális nehézségeivel foglalkozunk, ami nagyban befolyásolja a kortársi viszonyaikat.


Az Aspergeres gyerekek jellemzően a másokkal való szociális kapcsolatot elutasítják, és szívesebben keresnek maguknak magányos elfoglaltságot. Sokszor ezek a gyerekek nincsenek tisztában azzal, hogy a különböző kapcsolatok (baráti, rokoni, szomszédi, ismerősi) minősége és mélysége eltérő, és a különböző szintű kapcsolatokra más-más szabályok vonatkoznak.

Az Aspergeres gyerekek sérülékenyek, könnyen kihasználják őket

Az Aspergeres gyerekek viselkedését sokszor találja zavarónak a környezete, és gyakran előfordul, hogy félre is értik őket. "Kisfiamat soha nem választották be testnevelés órán a focicsapatba, mert ügyetlennek tartják. Olyan sokat kellett unatkoznia a kispadon, hogy a sokadik alkalommal egyszer megelégelte, és beszaladt a pályára, hogy belerúgjon a labdába. Ő így akarta bebizonyítani, hogy "ő is tud focizni". A tornatanár a szokatlan "figyelemfelhívást"  úgy fordította le magában, hogy a gyermekem ön- és közveszélyes" - meséli egy anyuka.

Az Aspergeres gyerekek rendkívül sérülékenyek, és könnyen kihasználhatják őket, amire iskolai keretek között elsősorban a tanároknak kellene ügyelniük.

"A fiammal nem barátkoznak az osztálytársai, amit már megszokott. Egy alkalommal új fiú érkezett az osztályba, aki azonnal észrevette, hogy Bence más. Amikor mellette ült a padban addig sutyorogta a fiam fülébe az obszcénebbnél obszcénebb szavakat, és vette rá őt arra, hogy azokat kimondja hangosan, amíg Bence - félreértve az új osztálytárs szándékát -, megtette. Bence örült annak, hogy most ővele foglalkoznak, barátkoznak -, elkezdte ismételgetni a fiú után a ronda szavakat. Bence, akit végül megbüntettek a csúnya beszédért, még csak azt sem tudta, hogy mi a jelentésük..." - meséli nekünk az anyuka.

Az osztálytársak gúnyolódásának sokszor ki vannak téve

Nem csak azt értik félre sokszor, hogy ha valaki nem jó szándékkal közeledik feléjük, hanem a nem elég egyértelmű, udvarias jelzéseket, átvitt értelmű megjegyzéseket is képesek figyelmen kívül hagyni, mert nem értik azokat. Iskolás korra már kezdik érzékelni, hogy valamiért ők másmilyenek, mint a többiek, és sajátos stratégiákat dolgoznak ki a társaságon belüli létezésre.

"Fiamat kérdezgetve egyszer elmesélte, hogy ő inkább soha nem kérdez senkitől semmit. Válaszaiból rá kellett jönnöm, hogy azért nem, mert ha egy társaságban nem kérdez, úgy érzi, azzal nem ronthat el semmit. Ő ezt a biztonságos stratégiát alakította ki magának. Mindenkinek illedelmesen felel, de ha kérdezne, akkor "rosszat is kérdezhet", amiért általában megszidják, kinevetik, vagy hangosan rászólnak." - mondja az anyuka.

Az óvodában még kevésbé, de az iskolás évek alatt már egyre inkább ki vannak téve a többi osztálytárs gúnyolódásának, ugratásának, naiv elképzeléseiket a hasonló korú, főképpen fiú osztálytársak kicikizik.

Az Asperger szindrómával élő gyerekek szociális és érzelmi fejlődése jóval lassabb, mint a kortársaiké. "Baráti" kapcsolataik nem igazán a bensőségen alapulnak, sokkal inkább a közös érdeklődésen.

Az Aspergeresek őszinteség alatt őszinteséget értenek

Egy Asperger szindrómás gyereknek, csakúgy, mint másoknak, számos jellemhibája lehet, de általában véve kortársi kapcsolataik esetén jellemző rájuk a lojalitás, a megbízhatóság, az őszinteség. Az őszinteség az Aspergeres embereknél más értelmet nyer, ők ugyanis nem mindig érzik, hogy mennyire és mikor kell őszintének lenniük, nem feltétlenül értik a kegyes hazugság vagy a hallgatni arany működési elvét sem. "Egy alkalommal fiam nagyon kellemetlen helyzetbe hozott, pedig az óvodás koron már bőven túl voltunk. A buszon mellettünk ülő utasra hangosan megjegyezte, hogy "a bácsi büdös". Egyszerűen nem érezte, hogy ezt az észrevételt nem szabad hangosan kimondania" - meséli az anyuka.

Nem minden Aspergeres magányos

Az Aspergeres gyerekek bár kamaszkorukra "elmagányosodnak", de a jó hír az, hogy szakértők hosszú távú tapasztalatai és a felnőtt autista beszámolói mégis azt mutatják: az Aspergeresek felnőtt korukban nem feltétlenül maradnak magányosak, egyedülállóak.

Az, hogy az Aspergeres embertársaink képesek-e klasszikus értelemben vett emberi kapcsolatokat kialakítani, azon is múlik, hogy milyen közegben fejlődnek, és később mennyire elfogadó környezet veszi őket körül. Ha támogató, a másságot és nehézségeiket toleráló közösségben, a családon belül is "jó" minták mentén fejlődnek, akkor felnőtt korukra igenis lehetnek értékes ismerősi, baráti, szerelmi kapcsolataik.

 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X Karácsonyi könyvvásár