Szülő- és gyereknevelés

Baj, ha nem rajzol a gyerek?

Meg kell ijednünk, ha ovis gyermekünk nem rajzol? Kimaradhat-e ez a tevékenység a világgal való ismerkedés lépcsőfokai közül? Meddig lehetünk türelmesek e téren? Erre kerestük a választ Szerdahelyi Katalinnal, az ELTE Gyakorló Óvoda óvópedagógusával és Antal Orsolya gyermek klinikai szakpszichológussal.

Érzelmi cselekvés

A rajz egyfelől a gyermek belső világának, másfelől a világról alkotott képének kifejeződése, épp ezért figyeljük aggodalommal, ha egy kicsi nem fog zsírkrétát, ceruzát és nem érdekli a firkálás.

– Ha egy kisgyerek kezébe kerül egy rajzeszköz, ösztönösen firkálni kezd. Ősi mintákat vet papírra, vagy éppen falra, és a fészek alakzat vagy a kereszt formában egymásba kapaszkodó vonalak, amelyek között mi, felnőttek nemigen látunk különbséget, számukra belső világuk kiegészítésének, az önkifejezésnek az eszközei – mondja Szerdahelyi Katalin. – A firkálás gyakorló játéknak tűnik, de ha közben megfigyeljük a gyerek arcát, azt látjuk, amit egy alkotó emberen is: az eszközhasználat gyakorlása közben érzelmi tevékenységet is folytat. A legfontosabb feladatunk, hogy ezt ne akadályozzuk meg, sőt, adjunk neki olyan eszközöket, amelyek segítségével sikerélménye lesz – magyarázza az óvodapedagógus. – A gyerekek egész életére kihatnak ezek a korai tapasztalások, hiszen a gondolkodásuk éppen ebben a korban, az érzékelésen és a cselekvésen keresztül alakul.

Firkálás kontra képernyősimogatás

Arra a kérdésre, nem tapasztalt-e visszaesést a gyerekek rajzolási készségében a táblagépek, okostelefonok megjelenésével, szerencsére nemleges választ kapunk Szerdahelyi Katalintól.

– Talán csak annyi különbséget lehet látni a mai és a régi gyerekek között, hogy van, aki bátortalanabbul áll neki az alkotásnak. A családi időbeosztásból és a szülők életmódjából következően talán picit kevesebbet találkoznak az ovi előtt a rajzolás lehetőségeivel, de mivel sosem késő ezen a területen elindulni, hiszen itt nem lineárisan fejlődő képességekről van szó, ráadásul az oviban semmilyen digitális eszköz nem áll rendelkezésre, így hamar rácsodálkoznak az alkotásban rejlő örömökre. Én személy szerint sajnálom, hogy vannak olyan gyerekek, akik otthon ebben az életkorban digitális eszközökkel játszhatnak hosszú időn át, hiszen ilyenkor alakul ki a gondolkodás, amelynek szerves alkotóeleme a tapasztalás. A gondolkodás fejlődésének ebben a szakaszában alapvető és elengedhetetlen az érzékszervi tapasztalatszerzés. Minél több csatornán keresztül kapnak ingereket ebben az életkorban a gyerekek, annál okosabbak lesznek. A papírt, a festéket, a zsírkrétát, az agyagot nem tudja pótolni egy telefon vagy egy táblagép. Aki azonban ebben a korszakban túrhatja a homokot, rajzolhat, gyurmázhat, szárnyalhat a fantáziája, az később sokkal kreatívabban él majd az informatikai eszközök által kínált lehetőségekkel is – vallja az óvodapedagógus.

A szülők feladata tehát, hogy időt hagyjanak az alkotásra és hogy lehetőleg ne tematizálják a gyermekek rajzait, hiszen minél több sikerélmény éri őket, annál nagyobb kedvvel fognak bele legközelebb is hasonló tevékenységbe.

– Próbáljunk inkább inspirációkat adni számukra, ne direkt sémákat, mintákat kínáljunk. Egy meseélmény, egy hímzés, amin végigsimíthatnak az ujjaikkal, sokkal jobban beindítja a képzeletet, a kreativitást, mint a direkt feladatok – tanácsolja az óvodapedagógus.

Ha nem rajzol a gyerek

– Nagyon sokfélék vagyunk, van, aki felnőtt fejjel is kiszáll az Activity-ből, ha rajzolni kell – mondja Szerdahelyi Katalin. Szerinte azonban a rajz egyfajta nyelv a gyerekek számára, épp ezért beszédes lehet, ha valaki a sok biztatás ellenére is mereven elutasítja ezt a tevékenységet.

– Ha egy kisgyerek ötéves kora körül sem kezd el rajzolni, annak érdemes megkeresni az okát – vallja az óvodapedagógus.

Antal Orsolya pszichológus szerint azért a nem rajzoló gyerekek szüleinek sem kell kétségbeesniük.

– Ha egy gyerek alapvetően kiegyensúlyozott, a korának megfelelő életet él, akkor önmagában az, hogy nem rajzol, nem utal traumára. Ám a tanulás, írás szempontjából azoknak lesz könnyebb később, akik kiskorban kipróbálják magukat ezen a téren, hiszen ezáltal fejlődik a finommotorika, ezen múlik, hogy az iskolában majd hogyan fogja a ceruzát, hogy koordinálja a mozgását – mondja a szakember. Ezért érdemes e téren is első perctől biztatni a gyerekeket, akik sokszor alkotásaikat odaajándékozva igyekeznek építeni a felnőttekkel a kapcsolatukat.

– Én, ha olyan gyerekkel foglalkoztam, aki nem rajzolt, mindig kézzel való festéssel igyekeztem bevonni ebbe a tevékenységbe, de az is jó, ha rá tudjuk venni a gyurmázásra – magyarázza Antal Orsolya. Tapasztalata szerint a fiúk általában később kezdenek el érdeklődni a rajzolás iránt, mint a lányok.

– Ha rajzot kapunk ajándékba, tegyük ki a lakás egy központi helyére, hogy a gyerek érezze: a darab, amit odaajándékozott magából a "műve" által, fontos érték számunkra, így sikerélményként éli meg az alkotást. Ugyanakkor próbáljuk meg nem felhívni a figyelmét az esetleges hiányosságokra, mert ezzel elkedvetleníthetjük és csökkenthetjük az eredendő motivációját – tanácsolja a szakember.

A cikk forrása: csalad.hu
Nyitókép: Daniela Dimitrova képe a Pixabay

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó