Szülő- és gyereknevelés

Ha ő megérkezik, végleg több lesz a gyerek a családban, mint a felnőtt - ezért szuper harmadik gyereknek lenni

Érezted már magad bűntudatosnak, amiért a második-harmadik gyerekednek nem tudsz mindent megadni, amit az elsőnek? Nem kell. A harmadik gyerek ugyanis a legszerencsésebb az összes közül.

Ha egy gyerekkel nehéz, akkor kettővel dupla olyan nehéz lesz - gondolják a szülők, amikor belevágnak a kistestvér-projektbe. Aztán néhány hónapon belül leesik nekik a fájó igazság: a gondok nem megduplázódtak, hanem megháromszorozódtak. Két gyerekkel sokkal - sokkal - nehezebb, mint eggyel.

Éppen ezért félnek sokan a harmadik gyerek vállalásától. Mire számíthatnak vajon, hatszoros nehézségre?

Az aggodalmaknak van alapjuk. A harmadik testvér érkezésével végleg több lesz a gyerek, mint a felnőtt a családban. A harmadik újszülöttet nem érdekli, hogy szülei egész nap talpon voltak, ugyanúgy felsír éjjel, ugyanúgy igényli a foglalkozást nappal, ugyanúgy levakarhatatlan bizonyos életkorokban az anyjáról. És miközben anyját néha mardossa a lelkiismeret, hogy nem adja meg a gyermeknek a neki kijáró figyelmet, nem tudja, hogy egy ennél sokkal fontosabbal ajándékozza meg: olyan szülőket kapott a gyereke, akik már tudják, milyen szülőnek lenni.

Azok a csodálatos évek az elsővel

Emlékszel az első gyerekeddel milyen volt terhesnek lenni, és milyenek voltak az első időszakok? Mert én igen. Pontosan tudom, milyen ruhában voltam, és honnan hova mentem az irodában, amikor először megmozdult. Igyekeztünk szigorú napirendet tartani vele - a fürdés ideje szent volt -, és arra szoktattuk, hogy mindig a kiságyában aludjon. A szoptatás csendben, teljes odaadással történt, a hozzátáplálásnál szigorúan követtem a védőnő által adott táblázatot. A gondos első gyerekes anya mér minden szoptatás előtt és után, és később is mindig tudja, hány gramm főzeléket evett a babája. A délutáni alvás idejére nem szervez programot - már csak azért sem, mert a szigorúan kiságyba szoktatott babája képtelen máshol elaludni. Biopamut holmikat vásárol, szakértelemmel választja ki a megfelelő gyerekdalokat, szűri a mesekönyveket, és arról, hogy a gyerek bekapcsolt képernyőt lásson, természetesen szó sem lehet.

És közben bizonytalan. Olyan kicsi ez a gyerek, és neki még nincs semmi tapasztalata a nevelésben. Honnan tudja eldönteni, kell-e rá sapka? És a nadrág alá harisnya? Mennyi idősen engedheti fel a mászókára, és mi az a betegség, amikor már orvosnak kell látnia? Csupa olyan téma, amit magának kell kiismernie, és amiben óhatatlan hibázni fog olykor.

A második és a harmadik 

A második gyerek születésekor már gyakorlottabbak a szülők, de még mindig sok a felfedeznivaló terület. Van mire rácsodálkozni, hiszen az elsőnél jól működő praktikák, rutinok nála nem biztos, hogy beválnak, a szülőknek új a másfajta temperamentum, az eddigiektől eltérő természetű gyerek. Ha elsőnél még nem is esett le, most már összeáll nekik, hogy nem minden a nevelés. “Milyen más a két gyerek, pedig mindkettőnek mi vagyunk a szülei!”.

De azért mégis könnyebb. Első naptól meg tudjuk tippelni, hány pelenka fog fogyni egy nap, megvan a jól bevált folttisztító, tudjuk, hol kapni a legjobb minőségű gyerekcipőt. Nem kapunk szívbajt, ha a játszótér padján kell megszoptatni - hiszen a nagyot nem lehet emiatt hazacipelni -, és egyre gyakoribb, hogy igazából nem tudjuk, mert nem is érdekel, hány gramm főzeléket evett meg. Amikor pedig úgy vezeti be magának a tejet, hogy a táblázat által engedélyezettnél jóval hamarabb egyszerűen csak egy óvatlan pillanatban a kezébe veszi a nagy testvére bögréjét, és kiissza fenékig, akkor végleg elengeded az egész kérdést.

És megszületik a harmadik. 

A szüleinek már több a ráncuk és az ősz hajszáluk, de a család, ahova érkeztek, már működik. Megvannak a tradíciók, a bevett rutinok. Senki nem kísérletezik rajtuk, nem nyekkennek meg  a szüleik kezében fürdetéskor. Kevesebb idő jut rájuk, de cserébe mindig van ott egy testvér, aki önszorgalomból elszórakoztatja őket. A harmadik gyerek előtt ki van az út taposva, a szüleik pontosan tudják, hogy senki nem halt még bele egy kis koszba, néhány horzsolásba, és abba sem, ha a napirend időről-időre felborul.

Az első gyereknél még volt arra időd, hogy csodává varázsold a pillanatot. A másodiknál rácsodálkozol, hogy a csoda ott bújik meg, ahol a legkevésbé várod. A harmadiknál pedig rájössz, hogy a gyerekkor a maga varázsával minden külső ráhatás nélkül is egy csoda.

 

Forrás: Scarymommy.com 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XKölöknet Szolidaritás