Szemkontaktus hiánya autista gyerekeknél - Szabad-e erőltetni? Javulhat-e idővel?
"Nézz a szemembe, ha veled beszélek!" - hányszor mondják ezt sajnos az autista gyerekeknek, pedig erre ők valójában nem képesek! Hogy miért nem tudnak az autizmussal élők közül sokan szemkontaktust tartani, szabad-e ezt egyáltalán kérni tőlük, illetve mivel tudunk ezen segíteni, cikkünkben erről olvashatsz.
A szemkontaktus hiányát ma tipikus autista tünetként tartjuk számon, amit a környezet - sajnos tévesen - mások iránti érdeklődés hiányával magyaráz. Ezért érdemes a témát egy kicsit körbejárni.
Mi okozza a szemkontaktus hiányát autistáknál?
Azt már régóta tudjuk, hogy akár már két hónapos csecsemőknél is kimutatható a gyenge szemkontaktus. (Emory Egyetem, 2013., Warren Jones). Bár a tudomány kifinomult technológiával képes jelezni a zavart, sem a rutinosabb, sem az újdonsült szülők számára nem tűnik fel, ha a pici baba szemkontaktusa gyenge vagy nem megfelelő.
Ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy mi az oka a szemkontaktus hiányának autizmussal élőknél. Tudományos kutatás bizonyította, hogy az agykéreg alatti területek túlzott aktivitása miatt néznek nehezen az autista emberek mások szemébe.
Egy pár évvel korábbi erre vonatkozó kutatás eredményei arra utalnak, hogy a kéreg alatti struktúrák, mint például az amygdala, a thalamus, a pulvinar és a superior colliculusok hibás információfeldolgozást okoznak az érintetteknél. (Boston Martinos Center, 2017., Nouchine Hadjikhani).
Az agykéreg alatti terület már újszülötteknél is aktív, ez a rész felelős többek között az arcok iránti természetes tájékozódásért, részt vesz a tekintetek érzelmi feldolgozásában, emiatt lehet már egészen csecsemőkorban tetten érni a zavart.
Égő, szúró érzésről számolnak be az autisták
Az autizmus spektrumzavarral élők számára a közvetlen szemkontaktus kényelmetlen érzést válthat ki. Egyes autisták „égő", "szúró" érzésként írják le, amikor mások szemébe kell nézniük.
Az emberek általában nem értik meg, hogy autizmussal élőknek milyen kibírhatatlan érzés mások szemébe nézni. Ilyenkor nyugtalanságot, fenyegetettséget élnek át, és a félelem csak azzal csökken, ha a beszélgetőpartnertől való távolság nő.
Naoki Higashida autista japán fiatalember így ír erről a "Hát ezért ugrálok" című könyvben: "Nekem kicsit ijesztő annak a szemébe néni, akivel beszélek, úgyhogy általában kerülöm a tekintetét. Hogy akkor mégis hová nézek? Könnyen azt hihetik, hogy lefelé nézünk, vagy pedig csak úgy bele a világba. De tévednek. Tulajdonképpen a másik ember hangját figyeljük. (...) Miközben teljesen arra összpontosítunk, azt igyekszünk kitalálni, hogy mi a csudát mondanak nekünk, a látásunk úgyszólván kikapcsol (...)".
Erőltessük-e a szemkontaktust autistáknál vagy sem?
Szakemberek egybehangzó véleménye alapján nem érdemes az autista gyermekeket szemkontaktusra kényszeríteni, mivel az csak további szorongást kelt bennük. Az ingerelárasztás az érintett gyermekek esetében ellenkező hatást szokott kiváltani. A probléma általában nem nőhető ki, és elvileg kezelésre szorulna. Lassú hozzászoktatással vagy megfelelő terápiákkal lehet őket rávezetni a túlzott neurológiai reakció okozta kellemetlen érzések leküzdésére.
Javítható a szenzoros érzékenység?
- Egy megfelelően végzett auditív neurostimuláció pozitív és tartós változásokat képes előidézni olyan fejlődési rendellenesség esetén, mint az autizmus. Mind az érzékszervi integráció, mind a hallásképesség jó eséllyel javítható - állítja Tabea Müller neurostimulációs szakember, aki évek óta foglalkozik autista és más degeneratív idegrendszeri zavarral élő gyerekekkel Budapesten.
- A hallási neurostimuláció szabályozó hatást gyakorol a vegetatív idegrendszerünkre, ami által kevéssé szenzitívvé alakul a csontvezetés - mondja a legújabb tudományos kutatásokat a terápiáiba beépítő szakember. - Csökkennek az olyan szenzoros érzékenységek, mint a taktilis érzékelési zavar, az étellel szembeni idegenkedés, az agresszív viselkedés vagy a szemkontaktus hiánya - összegzi Tabea Müller.
