Mi a baj az autista gyerekek integrációjával? Hogy csak papíron létezik!

Az általunk megkérdezettek szerint csak papíron létezik az autista gyerekek integrációja a közintézményekben, és a rendszer tele van hibákkal – összegezhetjük körképünk lényegét. Ennek okát leginkább a szakképzett pedagógusok, fejlesztőpedagógus hiányában, a pedagógus társadalom felkészületlenségében kell keresni. Speciális nevelést igénylő gyermekek száma márpedig egyre nő. A családok egyedül a magánfejlesztésekre hagyatkozhatnak, amit sokan anyagi helyzetük okán nem tudnak megvalósítani. Az extra anyagi, idegi megterhelés, a megfelelő segítség hiánya végül a családok kimerüléséhez, sokszor széthulláshoz vezet.

Hasonló drámai eredményre jutott egy 2020-as MASZK-ELTE kutatás is, amely a szülők válaszai alapján feltárta: az autista gyerekek 57%-a az intézményi ellátásban nem kap specifikus fejlesztést ma Magyarországon, holott a sikeres felnőttkort megalapozó színtér az óvoda, általános iskola lenne.

„Ez a gyerek nem is autista”

- Én évek óta azt tapasztalom az ismerőseim, sorstársaim körében, hogy a köznevelésben egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az autista gyerekekkel, amelynek okát főképpen a szaktudás hiányában látom. Fiam óvó nénije már 30 éve volt a pályán, amikor hozzákerültünk. Hiába vittem neki a szakértői dokumentumokat, váll rándítva kijelentette: "Ez a gyerek nem is autista. Nekem volt már annyi autistám a hosszú évek alatt, de csak egy gyereken "látszott", hogy tényleg az". Nem hibáztattam őt ezért a kijelentésért, mert fogalma sem volt a témáról, egyszerűen nem kapott megfelelő képzést" - mesél az óvodás éveikről egy anyuka.

„Nem érünk rá az érzékenyítésre”

– Amikor felvetettem az óvó néniknek, hogy érintett édesanyaként szívesen tartok nekik felvilágosítást, érzékenyítést autizmus témakörben, akkor annyi volt rá a válasz, hogy: "Jó, de alvásidőben legyen, mert máskor nem érünk rá" – fűzi hozzá egy másik óvodás autista kisfiú anyukája, akiknek az esete valószínűleg szintén em egyedi.

A tanár jóindulatán múlik az integráció – pedagógus véleménye

- Pedagógusként azt gondolom, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben az integráció csak papíron létezik, mert a feltételek egyáltalán nincsenek megteremtve hozzá. A pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztensek hiányoznak az integráló intézményekből. Nekik ott kellene ülniük azok mellett a diákok mellett, akik erre rászorulnak - mondja egy 25 év szakmai tapasztalattal rendelkező általános iskolai tanár. - Jó, ha az egész iskolában egy ilyen segítő kolléga akad, pedig sok helyen osztályonként elkelne akár több is, a fejlesztésekről már nem is szólva - teszi hozzá.
- A saját tapasztalatom az, hogy alsó tagozatos tanítók még csak-csak tudják kezelni az sni-s gyerekeket, felső tagozatban már elveszni látszik a tanárok empátiája. A mi terhelhetőségünk is véges, a mindennapi feladatok elvégzése mellett nem könnyű a speciális esetekre külön figyelnünk – magyarázza.

„Semmilyen túlzó dolgot nem kértem”

– Kisfiam jó képességű, beszélő autista kisgyerek, aki integráló intézményben tanul. Alsó tagozaton nem volt különösebb gondunk. A problémák ötödik osztályban kezdődtek, amikor egyszerre több tanár került a képbe. Közülük ketten figyelembe sem akarták venni kisfiam nehézségeit, azt, hogy extrém lassú, lassabban követi az órákat, mint a többiek, lassabban ír, lassabban másol. Hiába beszéltem rendszeresen a tanárokkal, hogy apró odafigyeléssel rengeteget tudnának segíteni rajta, szinte meg sem hallgatták a kérésemet. Azt a választ kaptam, hogy „a gyereknek haladnia kell a csoport dinamikájával, mert egy gyerek nem akaszthatja meg a többieket”. Pedig semmilyen túlzó dolgot nem kértem, csak a megoldásokat kerestem – meséli egy budapesti édesanya.

"A problémás gyerekek nem kellenek senkinek"

– Éveken keresztül általános iskola felső tagozatot kerestem a fiamnak, mert az integráló iskolájában nem volt mellette senki, aki segítette volna őt a tanulásban, be volt dobva a mély vízbe. Két éven keresztül keresgéltem középiskolát, mert sehová nem akarták őt felvenni. A folytonos gúnyolódás, a bántó osztálytársak lelkileg teljesen tönkretették a fiamat. Sajnos a speciális nevelésű gyerekekre szakosodott alapítványi iskolákkal sem volt jó tapasztalatom, a "problémás gyerekek" itt sem kellenek senkinek..." – összegzi tapasztalatait keserűen egy kamasz fiú édesanyja.

Szakértői bizottságok

Amikor egy érintett szülő komoly iskolai nehézségekbe ütközik, kétségbeesésében és tehetetlenségében a szakértői bizottságok felé fordul. A magára maradt, segítségért kiáltó szülő válaszul rendszerint ugyanazt a választ kapja: "Nem vagyunk hatóság, nem tudunk mit tenni, tessenek iskolát váltani".

Azok a szülők, akik tehetik valóban kerületet, települést váltanak csak azért, hogy olyan óvodába, iskolába tudják íratni a gyermeküket, ahol legalább hozzáférhetnek az őket megillető fejlesztésekhez.

Az utazópedagógusok éppen csak tüzet oltanak

A realitás ma az, hogy az intézményvezető jóindulatán, a pedagógusok lelkiismeretességén múlik, hogy milyen módon valósul meg az integráció. - Ha egy utazó gyógypedagógus az EGYMI-ből hetente egy-egy alkalommal kijár a gyerekekhez, az hasznos, de az óvodapedagógus, a tanító néni napi problémáin nem segít - véli egy gyógypedagógus, aki maga is érintett anyuka.

Egyszer ezek a gyerekek felnőttek lesznek

Egyszer ezek a gyerekek és fiatalok, felnőttek lesznek, és nagy részük nem fog tudni önálló életet élni, dolgozni, adót fizetni. Komoly nemzetgazdasági probléma származhat abból a jövőben, ha ma lespóroljuk rajtuk az integrálását. Nem beszélve arról, hogy az oktatáshoz és specifikus ellátáshoz való jog minden életkorban alapvető kellene, hogy legyen.