Unalmas beszédek helyett közös élmények? Így változtathatná meg a drámapedagógia az évzárókat
Amikor végre már lehetne örülni, hogy kitört a nyár, ott van még az évzáró. A jellemzően hosszú, formális esemény nem tartozik a diákok és szülők kedvenc iskolai eseményei közé, pedig a szakemberek szerint ez az alkalom is jó lehetőséget adhatna arra, hogy a gyerekek megtapasztalják a drámapedagógia pozitív hatásait. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója szerint a drámapedagógia új életet lehelhetne az évtizedek óta változatlan tanévzáró ünnepségekbe, ám ehhez meg kell bontani az évtizedek óta változatlan kötött formát.
A drámapedagógia nem azonos a színjátszással
Sokan még ma is úgy gondolnak a drámapedagógiára, mint színpadi szereplésre vagy szavalóversenyekre. Valójában azonban ennél jóval többről van szó. A drámapedagógia valójában olyan játékos, élményalapú módszertan, amelynek segítségével a gyerekek biztonságos közegben próbálhatják ki magukat különböző helyzetekben, megtanulhatják kifejezni az érzéseiket, együttműködni másokkal, és megtapasztalhatják, hogy a hibázás a tanulási folyamat természetes része.
Bethlenfalvy Ádám, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Drámapedagógiai Központjának vezetője szerint ehhez nem feltétlenül van szükség külön drámaórára: a dramatikus eszközök akár egy iskolai ünnepségbe vagy bármely tanórába is beépíthetők.
„Nem feltétlenül kell drámaórát tartani ahhoz, hogy a drámapedagógia módszereit használhassuk, erre egy iskolai ünnepség is jó alkalom lehet. Ha megbontjuk a kötött formát, akkor egy évzáró műsorának az összeállítása élvezetes, kreatív munka, amelybe a diákokat is érdemes bevonni. Válogassanak ők novellákat vagy verseket, gondolkodjunk velük együtt azon, hogyan ünnepelhetjük meg a tanév lezárását” – mondja a szakember, kiemelve: a dráma az osztályok, évfolyamok közösségének erősítésében is fontos szerepet játszik, hiszen olyan formákat kínál, amelyekben muszáj együttműködni.
Miért van rá nagyobb szükség, mint valaha?
A mai gyerekek egyre több időt töltenek képernyők előtt, miközben egyre kevesebb lehetőségük van a valódi, személyes kapcsolódásra. A drámapedagógia éppen erre kínál választ: közös gondolkodásra, együttműködésre és aktív részvételre ösztönöz. A közös játékok és helyzetgyakorlatok során a gyerekek megtanulnak figyelni egymásra, meghallgatni a másikat, és bátrabban megfogalmazni a saját véleményüket.
A dramatikus módszerek segítenek a gyerekeknek abban, hogy biztonságos közegben fejezzék ki az érzéseiket, megtanuljanak együttműködni, és megtapasztalják, hogy a hibázás nem kudarc, hanem a fejlődés természetes része. Ahogyan korábbi interjúnkban a Kreatív Tér Tanulási Központ szakembere is hangsúlyozta: „Ha a gyermek megtapasztalja, hogy hibázhat, magabiztosabbá válik.”
Nemzetközi kutatások szerint azok a gyerekek, akik rendszeresen részt vesznek drámapedagógiai foglalkozásokon:
- könnyebben kezelik a stresszt;
- empatikusabbak és nyitottabbak;
- magabiztosabban kommunikálnak;
- aktívabban vesznek részt a közösségi életben;
- kevesebb időt töltenek képernyő előtt;
- jobban érzik magukat az iskolában és otthon is.
Az iskolák között nagyok a különbségek
Bár a dráma tantárgyként szerepel a Nemzeti alaptantervben, a gyakorlatban nagyon eltérő, hogy az egyes iskolák mennyire élnek ezzel a lehetőséggel. A drámát a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek a 7. évfolyamban a kötelező tárgyak, a középiskola 11-12. évfolyamán a választható tantárgyak közé sorolják. Az iskolák szabad órakeretük terhére más évfolyamokon is beépíthetik a drámaórát, a módszertant pedig bármilyen más tanórán is használhatják, ám abban nagyok a különbségek, hogy ezzel a lehetőséggel élnek-e. Vannak olyan általános iskolák, ahol minden felső tagozatos osztálynak van drámaórája, máshol viszont szinte semmilyen szerepet nem kap a drámapedagógia.
Vannak intézmények, ahol minden felső tagozatos osztálynak van drámaórája, máshol viszont szinte egyáltalán nem találkoznak a gyerekek dramatikus módszerekkel. Pedig a szakemberek szerint ezek az eszközök nemcsak a művészeti nevelésben, hanem a konfliktuskezelésben, a közösségépítésben és a mentális jóllét támogatásában is fontos szerepet játszhatnak.
A kreativitás nem különóra, hanem szemlélet
A drámapedagógia egyik legnagyobb értéke, hogy nem a tökéletes teljesítményről szól, hanem a közös élményről és az önkifejezésről. Ha egy gyerek megtapasztalja, hogy biztonságosan kipróbálhat új szerepeket, hogy a véleménye számít, és hogy a hibázás nem kudarc, hanem a fejlődés része, könnyebben válik nyitott, rugalmas és önbizalommal teli felnőtté.
Érdemes ezért szülőként is érdeklődni: vajon van-e drámafoglalkozás az iskolában? Használnak-e a pedagógusok kreatív, élményalapú módszereket? Mert lehet, hogy éppen ezek azok az alkalmak, amelyekre a gyerekek évekkel később is emlékezni fognak.
Továbbképzés a kreatív és élményalapú oktatásért
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola idén is meghirdeti drámajáték-vezetői és drámapedagógiai kétéves szakirányú továbbképzéséit, amelyeken a gyakorló szakemberek elsajátíthatják az iskolai mindennapokba beépíthető legfontosabb dramatikus technikákat, képessé válnak a dramatikus foglalkozások tartására, a korosztály szellemi-lelki fejlődési problémáinak felismerésére és segítséget tudnak nyújtani a helyes válaszok megkereséséhez. A gyakorlatias képzésekre egészen június 30-ig lehet jelentkezni.
