„Mi volt ma a suliban?” – meglepő összefüggést talált a PISA a kérdés kapcsán
„Mi volt ma a suliban?” – a válasz gyakran csak annyi, hogy „semmi”. Mégsem feltétlenül fölösleges feltenni a kérdést. A PISA 2025 adatai szerint világszerte csökkent az a támogatás és érdeklődés, amelyet a 15 évesek otthonról érzékelnek. Magyarországon is ritkábban beszélgetnek a családok az iskolai problémákról, mint három éve. Közben a PISA egy érdekes összefüggést is talált: azok a gyerekek, akik több hétköznapi érdeklődést és támogatást érzékelnek otthon, általában jobban teljesítenek, és a tanuláshoz is pozitívabban viszonyulnak.
A szeptember 8-án nyilvánosságra hozott, a magyar diákokat illetően lesújtó eredményeket hozó PISA 2025 felmérésben 91 ország és gazdaság több mint 760 ezer 15 éves diákja vett részt. A kutatás ezúttal sem csak azt vizsgálta, hogyan teljesítenek a gyerekek matematikából, szövegértésből és természettudományból. A diákokat az iskolai és otthoni környezetükről is kérdezték – többek között arról, milyen támogatást kapnak a családjuktól.
Tízből nyolc magyar kamaszt megkérdeznek otthon, mi történt az iskolában
Ebben egyébként Magyarország kifejezetten jól áll. A magyar 15 évesek 81 százaléka mondta azt, hogy szülei vagy gondviselői legalább hetente egyszer megkérdezik tőle, mit csinált az iskolában. 2022-ben még 83 százalék volt ez az arány.
Sokkal látványosabb változás történt azonban akkor, amikor nem egyszerűen a napi történésekről, hanem az iskolai problémákról kérdezték a diákokat.
2022-ben még a magyar 15 évesek 67 százaléka mondta, hogy legalább hetente beszélget erről otthon. 2025-ben már csak 57 százalékuk.
Vagyis három év alatt 10 százalékponttal csökkent azoknak a magyar kamaszoknak az aránya, akik rendszeresen beszélgetnek a családjukkal arról, ha valamilyen problémájuk van az iskolában.
Nem arról van szó, hogy esténként együtt kell megoldani a matekleckét
Amikor a PISA családi támogatásról beszél, nem egyszerűen azt méri, hogy a szülő ellenőrzi-e a házi feladatot. Ide tartozik például, hogy érdeklődik-e a gyerek tanulása és iskolai napja iránt, beszélgetnek-e az iskolai problémákról, szóba kerül-e a továbbtanulás, és általában mennyire van jelen a család a kamasz mindennapi életében.
Vagyis nem feltétlenül több ellenőrzésről van szó, hanem több kapcsolódásról. És ez azért érdekes, mert a PISA adataiban ennek mérhető kapcsolata van azzal is, hogyan boldogulnak a gyerekek az iskolában.
A több családi támogatást érző gyerekek jobban is teljesítenek
Az OECD elemzése szerint a nagyobb családi támogatás szinte minden részt vevő országban és gazdaságban pozitív kapcsolatban állt a természettudományos teljesítménnyel, és azok a gyerekek, akik több támogatást érzékeltek otthon, a tanulással kapcsolatban is kedvezőbb attitűdökről számoltak be.
A kapcsolat akkor is megmaradt, amikor az elemzésben figyelembe vették a diákok és az iskolák társadalmi-gazdasági helyzetét – bár az iskolai teljesítménnyel mutatott összefüggés gyengébbé vált.
Ez fontos különbség: a PISA nem azt bizonyítja, hogy ha minden este megkérdezzük a gyereket az iskoláról, attól jobb jegyei vagy magasabb teszteredményei lesznek. Az adatok összefüggést mutatnak, nem ok-okozati kapcsolatot.
Az OECD elemzéséből ugyanakkor az is kiderül, hogy a kedvező kapcsolatban különösen fontos szerepe van annak, ha a szülők érdeklődnek a gyerek mindennapi tanulása iránt.
Ez pedig már olyasmi, amihez nem kell sem különóra, sem új tankönyv, sem pedagógiai végzettség.
De mit kérdezzünk, ha a „Mi volt a suliban?” válasza mindig az, hogy „semmi”?
A „Mi volt ma a suliban?” kérdéssel önmagában nincs semmi baj. Csakhogy egy kamasznak olyan tág lehet, hogy a legegyszerűbb válasz valóban az: semmi. Az, hogy egy kamasz egyre kevesebbet mesél a szüleinek, önmagában még nem jelenti azt, hogy eltávolodott tőlük – korábban részletesen is megnéztük, miért válhatnak ennyire szűkszavúvá a kamaszok, és hogyan lehet ilyenkor fenntartani a kapcsolatot.
Néha könnyebb elindítani a beszélgetést egy konkrétabb kérdéssel:
- Mi volt ma a legjobb vagy a legrosszabb a suliban?
- Volt valami, amit ma egyáltalán nem értettél?
- Történt valami, ami felidegesített?
- Min nevettetek ma?
Ezek természetesen nem a PISA ajánlásai, csak hétköznapi lehetőségek arra, hogy a „milyen volt az iskola?” kérdésből valódi beszélgetés legyen. Ugyanez az online világukra is igaz: ha ítélkezés helyett valódi kíváncsisággal kérdezünk arról, kit követnek és mit néznek, sokkal nagyobb eséllyel engednek be ebbe a világba is. Nem véletlen, hogy maguk a fiatalok is keresik ennek új formáit: négy magyar kamasz például saját beszélgetőkártya-projektet indított, hogy könnyebb legyen valódi beszélgetéseket kezdeményezni egymással.
És nem kell mindenáron kiszedni a gyerekből, mi történt vele. A cél nem egy esti kihallgatás, hanem az, hogy tudja: ha van valami, amit szeretne elmondani, van kinek.
Világszerte kevesebb támogatást éreznek otthonról a kamaszok
A jelenség messze nem magyar sajátosság.
2022-ben az OECD-országok 15 éves diákjainak 77 százaléka mondta, hogy legalább hetente egyszer megkérdezik tőle otthon, mit csinált az iskolában. 2025-ben már csak 71 százalékuk. Az OECD szerint 2022 és 2025 között a családi támogatás szinte valamennyi részt vevő oktatási rendszerben csökkent.
A visszaesés ráadásul nem mindenkit érintett egyformán: a családi támogatás csökkenése a fiúknál és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányosabb helyzetű diákoknál volt különösen jelentős.
Ez már túlmutat azon, hogy egy családban pontosan milyen kérdés hangzik el vacsora közben.
A PISA 2025 egyik legkönnyebben megfogadható üzenete mégis meglepően egyszerű. Nem kell hozzá új tanterv, több tanóra vagy különóra. Érdemes továbbra is érdeklődni arról, mi történik a gyerek világában – még akkor is, ha elsőre csak annyit kapunk válaszul: „semmi”.
