Nem tudja, mi szeretne lenni? Így segíthetsz anélkül, hogy döntenél helyette

„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezzük a gyerekektől már akkor, amikor még az óvodai jelüket is csak némi segítséggel találják meg. A válasz ilyenkor lehet állatorvos, focista, cukrász, űrhajós vagy éppen dinoszauruszkutató, és természetesen senki nem várja, hogy a gyerek később valóban ezen a pályán kössön ki.

Néhány év múlva azonban ugyanez a kérdés már jóval nagyobb súllyal nehezedik rá. Milyen középiskolát válasszon? Melyik fakultációra jelentkezzen? Milyen szakra adja be a felvételijét? A kamasz könnyen úgy érezheti, most kell eldöntenie az egész életét – miközben gyakran még arról sincs pontos képe, milyen szakmák léteznek, és mit csinál egy-egy terület képviselője a hétköznapokban.

Nem egy szakmát kell minél korábban kiválasztani

A pályaorientáció valójában már kisgyerekkorban elkezdődik. Ahogyan a gyerek játszik, kérdez, épít, szervez vagy másokhoz kapcsolódik, abból lassan kirajzolódhatnak az érdeklődési területei és az erősségei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy legózni szerető gyerekből biztosan mérnök, a babáit gyógyító óvodásból pedig orvos lesz.

„A pályaválasztás nem egy befejezett döntéshez vezet, inkább irányokat jelöl ki” – fogalmaz Klausz Péter, az Engame Akadémia pedagógiai vezetője. A gyerek érdeklődése, személyisége és tudása még sokat változik a tanulmányai során, ráadásul ugyanabból a tulajdonságból egészen különböző pályák indulhatnak ki. A részletek iránti érdeklődés, a logikus gondolkodás vagy az, hogy valaki szeret másokkal együtt dolgozni, önmagában még nem jelöl ki egyetlen foglalkozást.

Éppen ezért nem az a cél, hogy a gyerek már tizennégy-tizenöt évesen kész választ adjon arra, mi szeretne lenni. Sokkal fontosabb, hogy merjen kérdéseket feltenni a jövőjéről, legyenek tapasztalatai, és fokozatosan megismerje önmagát, valamint a szóba jöhető lehetőségeket.

Időnként érdemes felvenni a „pályaválasztó szemüveget”

Bíró Ágota, az Engame Akadémia ügyvezetője szerint ideális esetben a pályaorientáció már a középiskola kiválasztása előtt megjelenik. Más út lehet megfelelő annak, aki egy gyakorlati szakmát szeretne megtanulni, és más annak, aki egyetemi továbbtanulásban gondolkodik. A gimnáziumi évek első szakaszában azonban még nem feltétlenül konkrét szakmát kell keresni.

Egyetlen ilyen tapasztalat még nem dönt el semmit. Ha azonban a kamasz tudatosan figyelni kezdi, mi lelkesíti, mi untatja, milyen helyzetekben kerül flow-ba, és miért kap elismerést másoktól, lassan pontosabb képet alkothat magáról. Mire elérkezik például a fakultációválasztás, már nem feltétlenül az alapján dönt, hogy melyik tanár kedvesebb, hanem azt is mérlegelni tudja, melyik tantárgy viszi közelebb a céljaihoz.

Baj, ha egy tizenöt évesnek még fogalma sincs a jövőjéről?

Önmagában egyáltalán nem. Nem baj, ha egy kamasz még bizonytalan a pályaválasztás előtt. Ebben az életkorban fontosabb az önismeret, a különböző területek megismerése és a tapasztalatszerzés, mint egy konkrét szakma végleges kiválasztása. Előfordulhat, hogy egy-egy pályának csak a látványos vagy vonzó oldalát ismeri, arról azonban nincs képe, milyen feladatokkal, tanulmányokkal és hétköznapi nehézségekkel jár.

Sokkal inkább figyelmeztető jel, ha a kamasz semmilyen kérdést nem akar feltenni a jövőjével kapcsolatban, tartósan nem érdekli semmi, nagyon szorong a döntéstől, vagy kizárólag a környezetében élők elvárásait ismétli. Az is előfordulhat, hogy egy gyors választ éppen azért ad, mert szeretne minél hamarabb megszabadulni a döntés kellemetlen bizonytalanságától.

A túl korán kimondott „biztos” választ ezért nem feltétlenül kell megnyugtatóbbnak tekinteni, mint azt, ha valaki még több irány között gondolkodik.

A jó jegy nem ugyanaz, mint a tehetség

A szülők gyakran a bizonyítványból próbálják kiolvasni, milyen pálya illik a gyerekükhöz. A jegyek azonban csak a kép egy részét mutatják. Van, aki egy-két tantárgyból kiemelkedő, a többiből viszont éppen csak teljesíti az elvárásokat. Másnak erős a gyakorlati intelligenciája, de a hagyományos iskolai számonkérésekben kevésbé sikeres.

Ráadásul az iskola nem az egyetlen hely, ahol a gyerek tanul, fejlődik és megmutathatja a képességeit. Az önkénteskedés, a sport, a zene, egy közösségi program vagy akár egy saját projekt sokszor olyan erősségeket tesz láthatóvá, amelyek az osztályteremben rejtve maradnak.

Érdemes azt is figyelni, mit csinál szívesen a kamasz. Amit élvez, azt valószínűleg gyakrabban gyakorolja, ezért egyre jobbá is válhat benne. A képesség és az érdeklődés nem mindig ugyanaz, de a kettő találkozása fontos iránytű lehet.

Hogyan segítsünk a kamasznak a pályaválasztásban? 

A konkrét szakmára irányuló kérdés könnyen beszűkítheti a gondolkodást. Többet tudhatunk meg a gyerekről, ha a „Mi leszel, ha nagy leszel” helyett inkább ilyen kérdésekkel indítunk beszélgetést:

• Mit csinálsz a legszívesebben?
• Miben érzed igazán ügyesnek magad?
• Milyen életet tudnál elképzelni magadnak?
• Van olyan ember, akinek a munkája érdekes számodra?
• Mi az, amit biztosan nem szeretnél csinálni?
• Mitől félsz, amikor a továbbtanulásra gondolsz?
• Miben lenne most szükséged segítségre?

Nem biztos, hogy ezekre azonnal pontos válasz érkezik. Nem is ez a cél. A pályaorientáció nem egyetlen nagy családi megbeszélés, hanem sok kisebb beszélgetésből, élményből, visszajelzésből és utánajárásból áll.

A szülő segítsen, de ne válasszon

A pályaválasztás idején a túl alacsony és a túl magas elvárások egyaránt bénítóak lehetnek. A szakemberek azt látják, ha a szülő nem bízik a kamasz képességeiben, az a fiatalt könnyen elbizonytalanítja. Ha viszont csak a legjobb egyetemet, a legmagasabb presztízsű vagy legbiztosabbnak gondolt szakmát tartja elfogadhatónak, a kamasz számára úgy tűnhet, hogy nincs joga keresgélni, hibázni vagy meggondolni magát.

A szülő tapasztalata fontos, de a gyerekének nem az ő meg nem valósult álmait kell beteljesítenie. Ha a választott irány nem találkozik a fiatal személyiségével és belső motivációjával, abból később könnyen elégedetlenség, kiégés vagy pályaelhagyás lehet.

A bizonytalanságot ezért érdemes valamelyest „kilazítani”. Mindenki az adott pillanatban rendelkezésére álló információk alapján hozhatja meg a legjobb döntést, és egy út később is módosítható. Egy irányváltás járhat pluszmunkával, idővel vagy lemondással, de a korábban megszerzett tudás és tapasztalat ritkán válik teljesen értéktelenné.

A jó pályaválasztás nem egy végleges válasz

A mai fiatalok várhatóan nem egyetlen, előre kiszámítható pályán haladnak majd végig. Új szakmák születnek, mások átalakulnak, a technológia és a munkaerőpiac pedig gyorsabban változik annál, hogy egy tizenéves most végleges választ adhasson a teljes szakmai életére.

Ezért a legfontosabb talán nem is az, hogy a kamasz pontosan tudja, mi szeretne lenni, hanem hogy megtanuljon tájékozódni, kérdezni, kipróbálni magát és újragondolni a döntéseit. Ebben segíthet a tudatos pályaorientáció, a pályaválasztási tanácsadás és az olyan külső mentor, aki érzelmileg kevésbé érintett, mint a szülő, ezért más nézőpontból tud kérdezni és visszajelezni.

A pályaválasztás tehát valóban nem tizennyolc évesen kezdődik – de nem is ér véget az egyetemi jelentkezés elküldésével. Inkább annak a megtanulása, hogyan találhatjuk meg újra és újra a hozzánk illő következő lépést.

Nyitókép: 123rf