FőoldalSzülőszerep és gyermeknevelésApák napja: régen elég volt eltartani a családot – ma mit várnak a gyerekek az apjuktól?

Apák napja: régen elég volt eltartani a családot – ma mit várnak a gyerekek az apjuktól?

Apa játékosan birkózik három kislányával a szobában

Mitől lesz valaki jó apa? Attól, hogy keményen dolgozik, eltartja a családját, és mindig kézben tartja a dolgokat? Sokáig ez volt a legelterjedtebb válasz. Csakhogy a világ közben megváltozott – és vele együtt az apaszerep is.

Miközben a közösségi médiában egyre több fiú találkozik olyan tartalmakkal, amelyek szerint az „igazi férfi” erős, domináns, sikeres és irányító, a kutatások és a mindennapi tapasztalatok egészen más irányba mutatnak. A gyerekek ugyanis nem elsősorban főnököt vagy családfőt keresnek az apjukban, hanem olyan embert, aki jelen van az életükben.

Hiteles tartalmak. Szakér­tői szem­lé­let. Szülők­nek és pedagógu­sok­nak. Kövess minket a Google-ben is!

Nem véletlen, hogy az elmúlt évek kutatásai egyre nagyobb figyelmet fordítanak az apák szerepére. Több friss vizsgálat is arra jutott, hogy az aktív apa-gyerek kapcsolat összefügg a jobb önértékeléssel, a nagyobb lelki ellenálló képességgel (rezilienciával), valamint a kedvezőbb tanulmányi eredményekkel. Azok a gyerekek, akiknek az életében az apa nemcsak jelen van, hanem aktívan részt is vesz a közös programokban, beszélgetésekben és a mindennapokban, gyakran magabiztosabban mozognak a kortárskapcsolatokban és könnyebben birkóznak meg a nehéz helyzetekkel.

Az „eltartó apa” ma már nem elég

Természetesen ma is fontos, hogy egy szülő gondoskodjon a családja biztonságáról. A gyerekek azonban már nemcsak azt figyelik, hogy apa mennyit dolgozik, hanem azt is, hogy mennyit van velük. Egy igazi apa nemcsak a számlákat fizeti, hanem azt is megérti, hogy a család az első. Szerepe túlmutat az anyagi biztonság megteremtésén: a gyerekek számára legalább ilyen fontos az odafigyelés, a közös élmények és az érzelmi jelenlét.

Beszélget-e velük? Tudja-e, mi foglalkoztatja őket? Ott van-e a fontos pillanatokban? Meghallgatja-e őket, amikor szükségük van rá?

A családi szerepek az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak. Egyre több kutatás igazolja, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából nemcsak az számít, hogy van-e jelen apa az életükben, hanem az is, hogyan van jelen.

A szendvicsgeneráció és az időhiány

Az apák helyzete ráadásul ma sokszor összetettebb, mint korábban. A 40-es, 50-es éveikben járó szülők közül sokan egyszerre támogatják még önállósodó gyermekeiket, miközben idősödő szüleikről is gondoskodnak. Ezt az élethelyzetet nevezik szendvicsgenerációnak. A kettős teher miatt az apák gyakran érzik úgy, hogy egyszerre kell helytállniuk munkavállalóként, partnerként, szülőként és gyermekként is. Nem csoda, hogy a közösen eltöltött minőségi idő megteremtése sok családban komoly kihívást jelent. Erről korábban részletesen írtunk a szendvicsgenerációról szóló cikkünkben.

Az igazi férfinak van szíve

Az igazi férfi szoknyát hord? Az a férfimodell, ami például a skandináv országokban egyre népszerűbb, és nyomokban már Magyarországon is előfordul, miszerint a férfi partner a háztartásban és a gyereknevelésben, nálunk még erős ellenérzést kelt sokakban. Pedig a fiataloknak már nem feltétlenül ez a fajta macsó viselkedési modell jön be.

Bár még mindig sokan a keménységet, a határozottságot vagy az érzelmek visszafogását tekintik férfias tulajdonságnak, a mai gyerekek egészen más mintákat látnak működni maguk körül. Egyre többen értékelik azokat a férfiakat és apákat, akik képesek figyelni, együttműködni, gondoskodni, és nem érzik gyengeségnek az érzelmek kimutatását.

Ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos férfiszerepek eltűnnek. Inkább azt, hogy új tulajdonságokkal egészülnek ki.

Alpha male vagy kapcsolódó apa?

Néhány közösségi médiás tartalom ma is azt sugallja a fiúknak, hogy a férfi értékét a dominancia, a pénz vagy a státusz határozza meg. A családkutatások azonban azt mutatják, hogy a gyerekek számára nem ezek a tulajdonságok jelentik a legfontosabb apai erőforrást, hanem a figyelem, a biztonság és a közösen eltöltött idő.

Különösen fontos ez azoknál a fiúknál, akik kevés valódi férfimintát látnak maguk körül. A kamaszkor egyik nagy feladata, hogy a fiatal kialakítsa saját képét arról, milyen férfivá szeretne válni. Ha ebben a folyamatban nincs mellette olyan felnőtt férfi – apa, nevelőapa, nagypapa, tanár vagy edző –, aki hiteles példát mutat, könnyebben fordulhat az internet felé válaszokért.

A közösségi média azonban nem mindig a legjobb tanácsadó. A TikTokon és más platformokon népszerű tartalmak gyakran leegyszerűsített üzeneteket közvetítenek a férfiasságról: azt sugallják, hogy a siker, a külső megjelenés, a dominancia vagy a pénz határozza meg egy férfi értékét. A valóság ennél jóval összetettebb. A gyerekek és a fiatalok számára hosszú távon sokkal fontosabb mintát jelent egy olyan férfi, aki képes kapcsolódni másokhoz, felelősséget vállalni, együttműködni és érzelmileg is jelen lenni a kapcsolataiban.

Az apák is ugyanúgy képesek szoros kötődést kialakítani

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az anya és a baba kapcsolata természetesebb vagy erősebb, míg az apáknak időre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a gyermek életében.

A modern kutatások azonban mást mutatnak.

Azok az apák, akik már a kezdetektől részt vesznek a baba gondozásában, etetésében, altatásában vagy a közös játékban, ugyanolyan erős kötődést tudnak kialakítani gyermekükkel, mint az anyák. A kutatók azt is kimutatták, hogy az aktív gondoskodás hatására az apák agyában is olyan változások indulnak el, amelyek az empátiához, a figyelemhez és az érzelmi kapcsolódáshoz kapcsolódnak.

Vagyis az apai kötődés nem valamiféle különleges adottság kérdése. Sokkal inkább a közösen eltöltött időé.

Nem ugyanúgy kapcsolódnak – de ez így van jól

Az apák és az anyák gyakran eltérő módon kapcsolódnak a gyerekekhez.

Míg az anyák sokszor inkább a gondoskodó, megnyugtató helyzetekben vannak jelen, addig az apák gyakran a közös játék, a mozgás, a felfedezés vagy a kalandok során építenek kapcsolatot gyermekükkel.

A szakemberek szerint egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Éppen ellenkezőleg: ezek a különböző kapcsolódási formák kiegészítik egymást, és együtt segítik a gyerek érzelmi, szociális és önbizalmi fejlődését.

Mire emlékeznek majd a gyerekek?

Az lenne a legjobb, ha felnőttként senki sem arra emlékezne az apjából, hogy „nagyon sokat dolgozott”.

Sokkal inkább olyan emlékek kerülnek elő, mint:

  • a közös biciklizések,
  • a hétvégi kirándulások,
  • a társasjáték-partik,
  • a közös barkácsolások,
  • a vicces családi történetek,
  • vagy egyszerűen az érzés, hogy apa ráfigyelt.

A kapcsolódás nem feltétlenül a nagy gesztusokon múlik. Sokszor éppen a hétköznapi közös pillanatok építik fel azt a biztonságos kapcsolatot, amelyből a gyerek később önbizalmat, stabilitást és érzelmi biztonságot meríthet.

Mit adhatunk apák napjára?

Az apák napja jó alkalom arra, hogy ne csak az ajándékokra gondoljunk, hanem az együtt töltött időre is.

Hiszen a legtöbb gyerek számára nem a legdrágább meglepetés lesz emlékezetes, hanem az a közös élmény, amit az apukájával átélhet.

Ha az idei apák napjára olyan ajándékot keresel, amely valóban az együtt töltött időről szól, érdemes olyan közös élményeket választani, amelyek erősítik az apa–gyerek kapcsolatot. Jó ötlet lehet például egy közös kirándulás, egy új családi hagyomány bevezetése vagy egy olyan játékgyűjtemény, amely kifejezetten az apukák és gyerekeik közös programjaihoz ad inspirációt.

Nincs még ötleted apák napi ajándékra?

Az Apa+én – Sosem unatkozunk! című foglalkoztatókönyv például 10 küldetéssel és 70 közös játékkal segít abban, hogy a minőségi idő ne a képernyő előtt teljen, hanem maradandó élményeket jelentsen. A kötet az Apa+én táborok legnépszerűbb kihívásait és játékait gyűjti össze, így azok a családok is kipróbálhatják őket, akik személyesen nem tudnak részt venni a programokon.

Végső soron talán ez a mai apaság egyik legfontosabb üzenete: a gyerekeknek nem tökéletes apára van szükségük. Hanem olyan apára, aki jelen van az életükben.

Kutatások forrásai: ResearchGate, SpringerNature Link 

Fotó: 123rf