Nem tantárgyi ügy: így alakítanák át az oktatást a történelemtanárok
A Történelemtanárok Egylete szerint az oktatás szinte minden területén változtatásra lenne szükség. A szervezet friss oktatáspolitikai prioritásai között szerepel a tanulói és tanári óraszámok csökkentése, a középiskolai felvételi rendszer felülvizsgálata, a tankönyvválasztás szabadságának visszaállítása, az intézményi autonómia erősítése, valamint az iskolai segítő szakemberek számának növelése is.
A Történelemtanárok Egylete 2026. május 26-án tette közzé oktatáspolitikai prioritásait. A dokumentum nem egyetlen tantárgy problémáiról szól: a javaslatcsomag az egész közoktatási rendszer működését érinti. A TTE szerint a változtatások előtt elengedhetetlen lenne a szakmai és társadalmi vita, vagyis az, hogy az oktatás jövőjéről ne kizárólag politikai döntéshozói szinten, hanem pedagógusok, szakmai szervezetek, szülők és más érintettek bevonásával szülessenek döntések.
Mi lenne sürgős a történelemtanárok szerint?
A TTE azonnali teendőként említi többek között a 2026/2027-es tanévre vonatkozó tankönyvrendelési határidő meghosszabbítását, valamint azt, hogy a pedagógusok bármely szakmailag megfelelő tankönyvet használhassanak a tanórán. A szervezet javasolja a Pedagógus Teljesítményértékelési Rendszer és a Minőségirányítási Rendszer felfüggesztését, a kompetenciamérés rendszerének felülvizsgálatát, valamint a történelem kompetenciamérés eltörlését is.
A tankönyvkérdés nem elméleti ügy: év elején nagy vitát váltott ki Balatoni Katalin tankönyves bejegyzése is, amelyre több pedagógus élesen reagált – erről korábban Kiakadtak a tanárok Balatoni Katalin tankönyves bejegyzésén címmel írtunk.
A sürgős pontok között szerepel az intézményi autonómia visszaállítása, a Klebelsberg Központ és a jelenlegi tankerületi rendszer megszüntetése, a tanulók és tanárok óraszámának csökkentése, valamint a középiskolai felvételi rendszer felülvizsgálatának megkezdése.
Ez utóbbi különösen sok családot érinthet, hiszen a középiskolai felvételi ma sok gyerek számára már 10–12 éves korban erős teljesítménynyomást jelent. A kérdés nem pusztán az, hogy ki hová jut be, hanem az is, milyen áron: mennyi különóra, szorongás, családi feszültség és iskolai túlterhelés kapcsolódik a folyamatba.
A nagyobb intézményi és pedagógusi mozgástér nem önmagában „lazítást” jelentene, hanem közelebb vihetné a magyar iskolákat azokhoz a nemzetközi példákhoz, ahol az oktatási rendszer jobban működik. A jól teljesítő országokban gyakran nem a központi kontroll erősítése, hanem a világos célok mellett biztosított szakmai autonómia, a pedagógusokba vetett bizalom, a korszerű módszertan és a gyerekek életkorához, szükségleteihez igazított tanulási környezet adja az eredmények alapját.
Nem csak a gyerekek terheltek túl
A TTE középtávú javaslatai között szerepel egy új közoktatási törvény kidolgozása, a rugalmas iskolakezdés visszaállítása, a tankötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztése, a diák- és tanári óraszámok csökkentése, valamint az, hogy a tanfelügyelet helyett inkább szaktanácsadás segítse a pedagógusok munkáját.
Korábban Gloviczki Zoltán gondolatai kapcsán is felmerült: lehet, hogy nem a gyerekekkel van baj, hanem azzal az iskolai rendszerrel, amelyben működniük kell.
A mindennapos testnevelés és az óraszámok kérdését szintén érdemes ebbe a tágabb összefüggésbe helyezni. Nem önmagában az a kérdés, hogy hány óra szerepel az órarendben, hanem az, hogy ezek az órák valódi fejlődést, mozgásélményt, tanulást és jóllétet szolgálnak-e.
Mit jelentene ez a gyerekeknek és a szülőknek?
A javaslatcsomag több pontja közvetlenül érinthetné a családok mindennapjait. A tanulói óraszámok csökkentése például nem egyszerűen órarendi kérdés: kevesebb délutáni kimerültséget, több pihenést, több mozgást, több szabad játékot és akár kiegyensúlyozottabb családi estéket is jelenthetne.
A középiskolai felvételi rendszer felülvizsgálata sok szülő számára azért lehet fontos, mert ma a felvételi időszak gyakran nemcsak a gyerek tudásáról, hanem a család erőforrásairól is szól: ki tud különórát fizetni, ki tud otthon segíteni a tanulásban, ki bírja idegekkel a hónapokon át tartó nyomást.
A tankönyvválasztás szabadsága pedig a pedagógus szakmai mozgásterét növelhetné. Ha a tanár többféle szakmailag megfelelő tankönyvből, segédanyagból dolgozhat, könnyebben igazíthatja a tananyagot az adott osztályhoz, a gyerekek tempójához és érdeklődéséhez.
A TTE szerint az egész rendszert újra kellene gondolni
A TTE javaslatcsomagja emellett több olyan rendszerszintű kérdést is érint, amely elsőre távolinak tűnhet a szülők számára, mégis meghatározza az iskolák mindennapi működését. Ide tartozik például a Nemzeti alaptanterv és az érettségi újragondolása, az osztálylétszámok csökkentése, a tanárképzés gyakorlatorientáltabbá tétele, valamint az, hogy ki tarthat továbbképzéseket a pedagógusoknak, és milyen szakmai szervezetek jelenhetnek meg az iskolákban.
A szervezet olyan kérdésekben is változást sürget, mint az állami iskolák fenntartása, a finanszírozás igazságosabbá tétele, a hit- és erkölcstan jelenlegi rendszere, illetve az, hogy az iskola miként beszéljen a társadalmat megosztó történelmi traumákról. Ezek nem feltétlenül jelennek meg másnap a gyerek órarendjében, de hosszabb távon befolyásolják, mennyire rugalmas, korszerű és a diákok valós szükségleteire reagáló iskolarendszerben tanulnak a gyerekek.
Több segítő szakemberre lenne szükség az iskolákban
A TTE kiemeli az SNI diákok megfelelő ellátásának feltételeit is: gyógypedagógusokra, megfelelő tantervre, tankönyvekre, fejlesztőeszközökre és akadálymentesítésre lenne szükség. Emellett a szervezet szerint elegendő számú pedagógiai asszisztensre, iskolapszichológusra, gyógypedagógusra és mentálhigiénés szakemberre volna szükség minden iskolában.
Ez a pont különösen fontos szülői nézőpontból. Sok család tapasztalja, hogy ha egy gyerek tanulási, figyelmi, beilleszkedési vagy lelki nehézséggel küzd, az iskola gyakran nem rosszindulatból, hanem kapacitáshiány miatt nem tud megfelelően reagálni. Ilyenkor a probléma könnyen „a gyerek problémájaként” jelenik meg, miközben sokszor rendszerszintű hiányosságokról van szó.
Kritikai gondolkodás, álhírek, tudatos állampolgárság
A történelemtanítást érintő pontok között a TTE külön hangsúlyozza a hiteles információk felismerésének tanítását, az álhírek és az áltudomány veszélyeinek tudatosítását, a kritikai gondolkodás fejlesztését, valamint a tudatos állampolgárrá nevelést.
Ez ma már nemcsak történelemórai kérdés. A gyerekek információs környezetét közösségi média, algoritmusok, influenszerek, rövid videók és mesterséges intelligenciával készült tartalmak alakítják. Ha az iskola nem tanítja meg őket arra, hogyan különböztessék meg a hiteles információt a manipulációtól, akkor ezt a feladatot jórészt a családokra hagyja.
Oktatáspolitika, de családi következményekkel
A TTE javaslatcsomagja oktatáspolitikai dokumentum, de a benne szereplő kérdések nagyon is hétköznapiak: mennyit ül a gyerek az iskolában, mennyire fáradt délután, milyen tankönyvből tanul, kap-e segítséget, ha elakad, és mennyire érzi azt, hogy az iskola nemcsak számon kér, hanem támogat is.
A mostani javaslatcsomag egyik legerősebb üzenete talán éppen az, hogy az oktatásról nem lehet kizárólag intézményi, jogszabályi vagy tantárgyi logikában beszélni. Mert ami az óraszámokról, tankönyvekről, felvételiről vagy autonómiáról szól a szakmai dokumentumokban, az a családok életében nagyon konkrétan jelenik meg: fáradt gyerekekben, túlterhelt pedagógusokban, aggódó szülőkben – vagy éppen egy támogatóbb, élhetőbb iskola lehetőségében.
