Szülő- és gyereknevelés

4 gyakori tévhit az autistákról, amit ideje lenne elfelejteni

Az autistákról számtalan tévhit él az emberek fejében, talán azért, mert még mindig nem értjük meg az autista emberteásaink "működését" igazán. Cikkünkben a leggyakoribb tévhiteket igyekszünk eloszlatni.


Lassan már nincs olyan személy, akinek a környezetében, ismerősi körében ne élne az egy autista gyerek vagy felnőtt. Számtalan tévedés él a többségi társadalom fejében az autistákról. Mi ezúttal a leggyakoribbakkal foglalkozunk.

1. Az autistáknak nincsenek érzéseik

Vannak!

Az autizmussal élő személyek nem vagy korlátozott módon tudják értelmezni mások érzéseit, szándékait, nehezebb értelmezik mások testbeszédét, szándékát, ami nem jelenti azt, hogy érzelemhiányosak lennének, sőt!

A félreértés oka, hogy a kölcsönösséget igénylő interakciókban (például szemkontaktus használata; a vigasz, a társas öröm, élmények kölcsönös megosztása) területén elmaradást mutatnak. Másik oka, hogy az autista személyek arckifejezése, mimikája eltér az átlagostól, arckifejezéseinek köre korlátozott, és ezeket még felerősíti a tipikus színtelen hanghordozás.

Ha alkalmunk adódik hosszan megfigyelni autista gyermekeket, akkor könnyen rájövünk, hogy ők sokkal inkább elfogadják társaikat, nagyon is képesek szeretni, ragaszkodni, csupán ennek kimutatása okoz nekik nehézséget.

2. Az autisták érdeklődés hiánya miatt nem néznek a szemedbe

Nem igaz!

A szemkontaktus hiányát ma tipikus autista tünetként tartjuk számon, amit a környezet – sajnos tévesen – mások iránti érdeklődés hiányával magyaráz.

Az emberek általában nehezen értik meg, hogy autizmussal élőknek kibírhatatlan, akár fizikai fájdalommal járó érzést kelt, ha mások szemébe kell nézniük.

Tehát nem az érdektelenség miatt nem tartják fenn a szemkontaktust, hanem azért, mert ilyenkor nyugtalanságot, fenyegetettséget élnek át.

3. Az autistáknak nincs szükségük barátokra

Szeretnének barátkozni, csak nem tudnak!

Tény, hogy az autista embereknek gyakran nehéz másokkal csevegni, a viselkedés íratlan szabályait felismerni, barátságot kötni. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szeretnének barátokat szerezni. Az autista személyek ugyanúgy szeretnek másokkal együtt lenni, mint bárki. Mivel azonban korábbi kellemetlen, elutasítással végződő tapasztalataik miatt megszokták, hogy mindig magukra hagyják őket, egy idő után már felhagynak a barátkozás próbálkozásával.

4. Az autisták "gyogyósok"

Tévedés, sőt!

Talán a legnagyobb félreértés az autista személyek intelligenciája körül mutatkozik, egyesek gyogyósoknak, míg mások szuperintelligensnek ítélik meg őket.

A "gyogyósság" megítélése abból fakad, hogy az érintett emberek sok kommunikációs és szociális helyzetet nem tudnak megfelelően kezelni eltérő idegrendszeri fejlődésük miatt.

A másik véglet, amikor túlértékelik az autista embereket, ugyanis például nem minden Aspergeres rendelkezik átlag feletti intelligenciával.

A Savant-autisták azok, akik kiemelkedő tehetséget vagy képességet mutatnak egyes területeken. A savantok páratlan számolási, emlékezeti vagy művészeti képességekkel rendelkeznek, miközben egyéb funkciókban súlyos lemaradást mutatnak.

Ha az autista gyerekek intelligenciáját nem ítélnék meg tévesen, és több támogatást kapnának, akkor bizony felszínre kerülhetnének olyan veleszületett készségek, amik nem kerülnek amiatt, mert sokan "leírják" őket, pedig megfelelő ösztönzéssel lehetőségük lenne sokkal nagyobb számban jelen lenni a munkaerőpiacon.


 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás