Oviblog

Lehetséges okok, amiért délután csak az óvodában alszik a gyerek

Egy éve nyáron, még az óvodás beszoktatás előtt azon izgultam magamban, hogy vajon mennyire lesz majd zökkenőmentes a kisfiam délutáni alvása az oviban, ha az otthoni ritmus és időbeosztás után majd új szabályokhoz, rituálékhoz kell alkalmazkodnia. Mit is mondhatnék: mázlista vagyok, hogy végül szinte csettintésre megoldódott ez a kis „problémám”, ugyanis az egyébként igen aktív gyermekem szinte varázsütésre aludt el már az első alkalommal, amikor az óvónénik ágyba dugták a többi kicsivel együtt.

Hogy mi változott egy év alatt? Nos, sok minden. Nyilván eszméletlen fejlődésen megy át egy 3-4 éves kiskölyök, amikor közösségbe kerül, ezzel együtt pedig némileg az alvásigénye is átalakul egy picit.

Nálunk épp az a helyzet, hogy hétköznaponként az óvodában még mindig mondhatni tankönyvbe illően alszik el a kisember, hétvégén azonban szinte kár is lenne próbálkozni otthon a délutáni alvással. Arra a kérdésre, hogy miért lehet ez így, illetve, hogy normális-e, a kisfiam egyik óvónénijétől kaptam meg a roppant megnyugtató válaszokat. Ezeket pedig most veletek is megosztom ebben a cikkben:

AZ OVIBAN SOKKAL TÖBB AZ INGER

„Meglátja anyuka, itt annyi inger fogja érni a kisfiút egy délelőtt alatt, hogy már pusztán abban is el fog fáradni és aludni fog” – mondta tavaly az óvó néni, és persze némivel több tapasztalattal a háta mögött, mint ami nekem van, nyilván igaza is volt. Hiszen gondolj bele, mennyi hangoskodás, szaladgálás, játszás, új szituáció, foglalkozás zajlik körülötte mindössze pár óra alatt: és ez csak egy délelőtt! Főleg igaz ez azokra a gyerekekre, akik az óvodát megelőzően nem jártak közösségbe.

IGENIS SZÁMÍT A TÖMEGSZELLEM

Mit is jelent ez ovis viszonylatban? Lényegében annyit, hogy a gyerekekre hat a többiek viselkedése, rutinja: ők is csatlakozni szeretnének a társaikhoz. Ezért nem meglepő sokszor az sem, ha egy kisgyerek például az óvodában többet és választékosabban eszik, mint otthon: nagyon egyszerűen összefoglalva, látja, hogy a kis barátai is megeszik a levest, akkor ő is. Ugyanez a helyzet az alvással: ha a legjobb pajti is leteszi a buksiját a párnára, akkor előbb-utóbb ő is el fog csendesedni és álomba szenderül.

JOBBAN ELFÁRAD AZ ÓVODÁBAN

Akárhogy is igyekszik szülőként az ember otthon, nem mindig sikerül hétvégente, vagy a szünetben ugyanolyan aktív programokat kitalálnia a gyerkőcnek, ami legalább annyira lemozgatja, leköti és lefárasztja, mint ahogyan az oviban. Ráadásul az óvodában még ott vannak a csoporttársak is, akikkel sokkal mozgalmasabban telhet egy délelőtt, mint otthon csak a szülőkkel, vagy a tesóval. Nincs ezzel sem semmi baj, ha közben úgy érezzük, itthon is mindent megteszünk azért, hogy ki legyen elégítve a gyerek mozgás- és játékigénye.

HA OTTHON VAN, MINDEN „FONTOSABB” AZ ALVÁSNÁL

Felnőttként általában a nap java részét mi is a munkahelyünkön töltjük, annak ellenére, hogy néha legszívesebben másutt lennénk, vagy akár csak az otthonunkban, a megszokott dolgainkkal, akár hobbijainkkal körülvéve múlatnánk az időt. Ezt alapul véve, miért lenne ez másképp a gyerekeknél, nem igaz? Persze ahogy mi sem engedhetjük meg magunknak a végtelen szabadságot, úgy a kicsiknek is muszáj közösségbe járniuk az év nagy részében. Éppen ezért, ha hétvégenként végre lehetőségük adódik az otthoni szabad játékra, miért is fecsérelnék a drága idejüket az olyan hasztalannak tűnő időtöltésre, mint a délutáni alvás? Ugye van benne valami?

Jó, de akkor mi lehet a megoldás az otthoni délutáni nem-alvásra?

Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy biztosan akarjuk-e erőltetni a dolgot (pl. erős ellenállás, sírás-rívás esetén is), vagy engedünk kicsit a megszokott, általunk kialakított rutinunkon és alkalmazkodunk az új helyzethez? Én azt mondom, hogy érdemes rugalmasabbnak lenni, amikor már nagyobbacska a gyerek és ismerjük a „működését”, azaz tudjuk, hogy délutáni alvás híján mikor jön el az a pont esténként, amikor már tényleg ágyba kell fektetnünk. Nálunk például ugyanúgy megmaradt a délutáni altatás rutinja hétvégenként is, annyival módosítva, hogy azt mondjuk a gyerkőcnek: „rendben van, ha nem tudsz elaludni, akkor is kell egy kicsit pihenni az ágyadban”. Ehhez pedig általában odakészítünk neki néhány mesekönyvet, amit a közös mesélés után is tud csendben lapozgatni, olvasgatni.

A cikk nem tartalmaz hivatalos gyermekpszichológiai, pedagógiai, vagy orvosi ajánlást/állásfoglalást, kizárólag a szerző személyes tapasztalatain alapszik.

 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X Karácsonyi könyvvásár