Kérdések

Elvigyem a temetésre?

Kedves Szakértő! 9 éves fiamnak most halt meg a mamája, akivel nagyon szoros volt a kapcsolata. Azt szeretném kérdezni, hogy elvigyem-e a temetésre. Tovább >>


Agresszív a fiam!

Kedves Szakértő! Két fiúgyermekünk van. A nagyobbik három és fél éves, öccse kettő. Mivel GYES-en vagyok, a nagyfiam jelenleg nem óvodás, de jövő szeptembertől már szeretnénk, ha járna. Vidám természetű, de inkább befelé forduló, érdeklődő, okos, rendkívül öntudatos, akaratos. Hosszan, elmélyülten, ötletesen játszik, legjobban csak egyedül. Számunkra megoldhatatlan problémának látszik a következő: A legkisebb, sőt már mondvacsinált sérelmet is ütésekkel torol meg, pl. megveri a nagymamát, mert véletlenül az öccse sálját adta rá, megveri az anyukáját, mert egy esés után segít neki felállni a földről (pedig ő akkor éppen egyedül akart felállni, vagy legalábbis utólag ezzel indokolja az erőszakot, sőt van olyan, nála gyengébb kisgyerek, akit szinte mindig megver, ha találkozik vele, mindig talál indokot erre. Az öccsének nem ad oda semmilyen játékot, amit a magáénak érez (sokszor az öccse saját játékait is). Ha az öccse valami ilyesmit vesz a kezébe, akkor számíthat a bátyja büntetésére. Ha valakit meg akar verni, akkor szörnyű düh látszik az arcán, ilyenkor kénytelenek vagyunk lefogni, de addig rúgkapál és kiabál, amíg nem állhat bosszút legalább azzal, hogy egyszer megüti az áldozatot. A gyerekek közül leginkább a hozzá hasonló korúakkal agresszív, a hozzá kedves nagyobb gyerekekkel pl. ő is kedves. Tartunk tőle, hogy óvodába kerülvén nehezen tudja majd kezelni az egész napos társas helyzetben fellépő konfliktusokat, így esetleg ráragadhat a rossz gyerek címke. Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk, hogy segíthetnénk őt ezekben a helyzetekben. Szükség van-e pszichológus segítségére, vagy más módon próbáljuk megoldani a helyzetet? Kérjük, segítsen! Tovább >>


Elhidegült az apjától!

Kedves Szakértő! Én lassan 9 éve elváltam. Az élettársammal 8 éve vagyunk együtt. Akkor a kisebbik gyermekem 4 éves volt. Mára a gyermekem annyira “elhidegült” az édesapjától, hogy azt szeretné, hogy mondjon le róla, és hadd legyen név szerint is az élettársam az apukája. Aki bele is egyezne. Azt kérdezte a gyermekem, hogy ő megkérheti-e az édesapját erre? Mit mondjak neki? Tovább >>


Ezutóbbi két év ez katasztrófa (kamaszkor)

14 éves lány anyukája vagyok. Ezutóbbi két év ez katasztrófa (kamaszkor). Iskolai eredmények romlanak nem javulnak, hazudozás, letagadás, nem precízség jellemzi. Az én lányom ha éjfélig tanul sem lesz ötös tanuló. Ez múlik a tanáron is. Már két pszihológusnál jártunk, semmi eredménnyel. Joga van-e a tanárnak olyan témából dolgozatot iratni, amit csak azon az órán (óra elején) vettek? Szabad-e egy tanárnak önkényesen belepakolni a tananyagba olyat, ami nincsen a könyvben és persze számonkéri a havonta egyszeri dolgozatban? Ebben az iskolában a legutálatosabb pedagógus, még a kollégái sem csípik. Tovább >>


Nem áll szóba a tanító nénivel!

Kedves Szakértő! A kisfiam most kezdte az iskolát. Előkészítő osztályba jár, mert van, amit még fejleszteni kell nála a valódi első osztályhoz. Sajnos nem hajlandó beszélni a tanár nénivel, pedig a társaival jól megértik egymást, és otthon is sokat beszél. Szeretnék tanácsot kérni. Hogyan tudnám elmagyarázni neki, hogy ne legyen ennyire félénk, ha válaszolni kell, és ha bemegyünk valahova, hangosan kell köszönni? Gyerekekkel hamar barátkozik, de felnőttekkel nem. 3-5 évesen mindenkinek köszöngetett még az utcán is, elmesélt dolgokat. Miért lett zárkózott? Én tehetek róla? Mit tehetek, hogy megeredjen a nyelve? Tanácsát előre is köszönöm. Tovább >>


Nehezen szokik be az oviba!

Tisztelt Szakértő! Olyan problémám lenne, hogy a kisfiam, aki 3 és 1/2 éves, nagyon nehezen szokik be az óvodába. Pedig bölcsibe is jártunk, de oda is majdnem mindig sírva. Reméltem, hogy az óvodában ezek a gondok megszűnnek, de eddig sajnos nem lett jobb. Sírva megyünk, úgy fejtik le a nyakamból a kisfiamat. Ez sajnos nagyon megvisel, próbálunk beszélgetni vele, erősíteni benne, hogy ott jókat lehet játszani, lesznek barátai. Ilyenkor megígéri, hogy nem fog sírni, meg végül is jól telt a napja, de másnap minden kezdődik elölről. Azt még elmondanám, picinek is nagyon ragaszkodó volt, 1 éves koráig a nagyszülők se tudták felvenni, mert addig sírt, amíg le nem tették. Ha valaki elment otthonról, sírt, mert nem volt ki a családi létszám. Sokáig, ha a játszótéren voltunk, és valaki közeledett felé kisgyerek, akkor azt mondta, menjünk haza. Ez most már szerencsére nincs így. Mi lehet a gond, mit nem csinálunk jól, vagy hogyan tudnám őt megerősíteni abban, hogy ne sírjon, ha menni kell az oviba? Próbáltam az óvónővel is beszélni, de ő azt mondta „látszik, hogy nagyon ki van szolgálva”; de ha ez így is van, én ezt nem látom hibának. De sajnos tényleg így jártuk végig a bölcsit is. Kérem, ha tud valami megoldást vagy ötletet, akkor írja meg nekem. Előre is köszönettel és tisztelettel! Tovább >>