Fogós kérdés?!

Tisztet Kölöknet! A kisfiam 3 és ½ éves, és korához képest nagyon érett, és éppen ezért nagyon komoly dolgok foglalkoztatják. Az utolsó kérdésére nem tudjuk, hogyan válaszoljunk. Ő miért nem adhat a számra puszit, anya és apa miért adnak egymásnak oda? Segítségüket előre is köszönöm. Tovább >>

Hol a régi gyerekem?

Tisztelt Szakértő! Aktuális gonddal, az iskolakezdési nehézségekkel keresem meg Önt. A fiam 7 éves, most kezdte az iskolát. Az oviból úgy bocsátották el, hogy legyek nyugodt, a legjobb képességű gyermek volt a csoportban (tájékozott, nagy szókinccsel, felelősség-és tisztelettudó, gyermekek között vezéregyéniség, közvetlen, könnyen barátkozó). Persze azért én izgultam, ahogy ő is. Most a 3. héten már el vagyok keseredve. Az iskolában a társai nem játszanak, nem állnak szóba vele, mert állandóan verekszik, lökdösi, dobálja, ütögeti őket. Csúnyán beszél, de itthon is. Velünk, szülőkkel tiszteletlen. Zárkózottá vált, alig mesél, de nemcsak nekünk, a tanítónőnek sem, kérdésekre alig, vagy „nem tudom”-mal felel, még akkor is, ha tudja a választ. Elmondta, hogy nem érdeklik a kicsik, hozzácsapódott a 7. és 8. osztályos nagyfiúkhoz, velük van szünetekben. Nekik akar „megfelelni, tetszeni”. A saját kis osztályába, közösségébe nem illeszkedett be. Mi itthon eddig nagyon türelmesek voltunk, de a gondok elhatalmasodtak. Próbálunk vele folyamatosan beszélgetni, hatni rá szép szóval, de hiába. Már a beszélgetésnél is ellenséges, dacos. Fenyíteni, büntetni nem szoktunk, ezért nem tart tőlünk most, és úgy gondolja, a viselkedésének nem lesznek következményei. Én viszont nagyon aggódom, és teljesen tanácstalan vagyok. Mindent megadunk neki, nemcsak anyagilag, figyelünk rá, kifejezzük, hogy mennyire szeretjük és fontos nekünk, a férjem olyan aktív apuka, hogy az oviban a nevelők azt mondták, hozzá hasonlót soha nem ismertek. Hogyan tudnék változtatni ezen az áldatlan helyzeten és visszakapni a régi gyermekem? Mit tehetek, hogy segítsem őt? Válaszát előre is köszönöm. Tovább >>

Visszaesés a szobatisztaságban

Kedves Ildikó! Nem tudom emlékszik-e rá, a nyár elején írtam a problémánkról, mely szerint 4 és fél éves kisfiam bepisil még éjszaka és napközben is van, hogy a pisi eleje becsorog a gatyóba, mert a wc-re menés helyett a játéknál marad. Javaslatára elhagytuk a pelust éjszaka, és készítettem egy naptárt, amelyet úgy használunk, hogyha szárazon kel, akkor napocskát rajzolunk, ha nedvesen, akkor felhőt. Nagyon szeret legózni, így megígértük neki, hogyha két héten keresztül folyamatosan napocska lesz a naptáron megkapja azt a legót, amire olyan régen vágyik. Az első hónapban inkább a felhők voltak többségben, majd a következő hónapban fordított helyzet alakult ki, aminek nagyon örültünk. Augusztusban elmentünk nyaralni, ahová vittem váltólepedőt, felkészülvén a mosásra, de 5 napig egyszer sem pisilt be, dőt még a 6. napon is száraz maradt a pizsije. Azt hittük végre eljutottunk oda, hogy nem igen lesznek már nedves éjszakák. Most szeptemberben, ahogyan elkezdődött az ovi ismét több a felhőnk. Én azt gondolom, hogy az ovi miatt lehet, esetleg stresszes, vagy nem is tudom. Próbáltam vele beszélni erről, de szerintem nem is érti mit akarok. Alig iszik este valamit, és lefekvés előtt mindig pisil, mégsem sikerül szárazon ébredni. Felfázásra is gondoltam, de napközben nem jár többet pisilni, mint egyébként. Az utóbbi három éjszaka felkeltettük, de ma éjjel is azt mondta aludni akar, nem kell pisilni, így a férjem nem vitte ki. Ez negyed hatkor volt, negyed hétkor pedig már bepisilve ébredt. Napközben már nem noszogatjuk magától jár pisilni, néha észreveszem este, hogy kicsit pisicseppes az alsónadrágja, de nem szólok miatta. Ha van valami tanácsa, javaslata, kérem írja meg. Köszönöm! Tovább >>

Középsúlyos diszlexiás

Tisztelt Szakértő! Nagyobbik lányom másodikos egy versenyistállónak mondott általános iskolában, ahová tavaly 6,5 évesen, sikeres felvételi után vették fel. 6 éves korában, mivel koraszülött volt, elvittem a nevelési tanácsadóba iskolaérettségi viszgálatra, hol kiválóan megfelelt, az óvodai eredményei is nagyon jók voltak, így jókedvűen kezdtük az elsőt. Sajnos sokat volt beteg (amióta közösségbe jár, ez jellemző rá) majdnem 200 órát hiányzott, de mindent bepótoltunk és jeles lett a bizonyítványa. Mivel még nem tudott írni-olvasni, gondoltam ez az iskola feladata, bizony megszenvedtük a szótagolós olvasással, főleg a legelején amikor még nem ismerte a betűket és el kellett hallás alapján mondani egy-egy szó hangjait. Ez nem ment neki elsőre, keverte a betűk sorrendjét, de aztán a tanárnő kicsit korrepetálta és utána már rendben volt. Én már itt megijedtem kicsit és gyanakodtam diszlexiára, de ez még korai , mondta a tanárnő és amúgy semmi jel nem utalt rá addig. Évvégén kérte a tanárnő , hogy nyáron gyakoroljuk az olvasást, mert betűtévesztése van (a-e, o-ö, u-ü, néha, nem mindig, ) illetve a tollbamondás megy rosszul, de a másolás és a külalak az rendben van. Bejelentkezem önként a nevelési tanácsadóba diszlexia szűrésre, mert aggódtam, ha olvastunk és kijavítottam a hibáit, nagyon dühös lett, újrakezdte az egész olvasmányt, nagyon zavarta, hogy nem megy neki, de összességében azt gondoltam, hogy első évvégén még nem mindeki olvas szuperul és azért elég szépen , folyékonyan ment neki, pár tévesztésssel. Verset könnyen tanul,a matekkal sincs gondja. Az eredmény számomra rémisztő és meglepő: középsúlyos diszlexiás. Igaz, a nyelvi teszt hétfőn suli és szolfézs óra után 17 órakor volt, a gyerek fáradt, ideges volt. A pedagógus szerint nagyon intelligens, okos kislány, de rengeteg hibát vétett - betűtévesztést az olvasásban, tollbamondásban, és lassan ír és olvas - mégis csoda , hogy 100%osan megérti a rosszul olvasott szöveget! Mindenképpen fejlsztést javasolt, heti kétszer, de hová vigyem, hol a legjobb? Rengeteg hirdetés van az interneten, melyiket válasszam? Tényleg olyan nagy a baj? Nem jellemző rá se a hiperaktivitás, se a túlzott mozgékonyság, nyugodt és felelősségteljes, ritmikus sportgimnasztikára jár két éve, koreográfiát jól és pontosan megjegyzi, síelni megtanult két évad alatt (tanfolyamra járt két szezonban műanyag pályára), soha nem volt logopédiai korrekcióra szüksége, 3 éves korára szépen , tisztán beszélt, még az R betűt is jól ejtette. Hiába volt korababa, 34 hétre 1640 gr súllyal (anyai okok miatt, toxémia) mindent időben csinált, egy évesen elindult, sokáig mászott szabályosan, igaz nem kúszott, hanem négykézláb állt, majd előre hátra hintázott és onnan mászni kezdett 8 hónaposan. Mi , a szülők mindketten diplomásak vagyunk, a férjem kitüntetéssel végezte a közgáz egyetemet, és nála kimaradt a mászás, anyósom mesélte. Én majdnem 4 évig otthon maradtam vele 2,5 évesen hordtam tücsökzenére, de rengeteg dalt, mondókát tanultunk, mindketten élveztük, imádtunk olvasni, képet nézegetni, táncolni, motorozni. A nagy és finommozgásai is abszolút rendben voltak, vannak. A családban ilyen nem volt, nagyon meg vagyok ijedve. Mi a diszlexiának a prognózisa? Hol rontottam el? (2 éves kistesónk, ő is korababa, feszes izomtónusú volt, Dévényre hordtam, meg még jópár kontrollra stb, de mostanra behozta ő is a lemaradását, és okos , ügyes, de nem szeretném, hogy őróla is 7 évesen ez kiderülne majd, el lehet kerülni a diszlexiát?) Soha nem kényszerítettem semmire, a bilizésnél magától lett szoba és ágytiszta 3 éves korára, visszaesés azóta sem volt. Kellett volna még egy évet várnunk az iskolakezdéssel. A pszichológusnő el volt tőle ájulva , hogy mennyire iskolaérett és ha ő tanár lenne, ilyen diákot szeretne. Én szívem szerint hagytam volna még oviban, de ő sem akarta, nagy ,fejlett kislány, viszont az osztályban igen fiatal, 80% már 8 évét betöltötte, stb. Még jellemző rá, hogy régóta kivételesen jól rajzol (óvónők, tanárnő szerint), ügyes,kreatív, a zene is érdekli (angol-ének tagozatra jár), a zeneiskolába is felvették előképzőbe, tökéletesen énekelt és tapsolt vissza nehéz ritmussorokat a felvételin. Szóval nem tudom, egyik felem nem akarja elhinni,hogy tényleg diszlexiás, főleg hogy középsúlyos, másrészről félek, mert mondták, a teszt után, ha nem fejlesztjük, leromlik , a kedve is elmegy a tanulástól és idegen nyelvet sem fog tudni tanulni. Ha waldorf suliba járna, nem lenne diszlexiás (ott 3. oszt végére kelle írni-olvasni folyékonyan)? Hová vigyem? Jók a nevelési tanácsadók? Tudom, butaságot kérdezek, kérem mégis nyugtassanak meg, hogy ez a “betegség” gyógyítható, és hová járassam? Hogy mondjam el neki, hogy ne érezze magát kudarcos gyereknek, persze nagy biztoságérzete, mert nagy szeretetben él, rengeteg időt töltök vele külön is, egészségesen féltékeny a tesóra, de nem akarom, hogy utáljon olvasni stb. Elég nyugodt, békés, melegszívű, társaival jól kijön, két jó barátja is van, de amióta iskolás, délután nagyon fáradt, sokszor kiabál - ilyenkor az ölelés, összebújás segít csak rajta - ok nélkül bedühödik, ha valamiért rászólunk, de hamar megnyugszik, persze a vakáció csodálatos volt és se beteg , se ideges nem volt, de gyakorolni sem akartam, sem én, sem ő. Megtanult szuperul úszni, tanfolyamon, nagyokat játszott a kishugával, voltunk nyaralni és a nagyszülőknél vidéken. Köszönettel: egy aggódós, szerető anyuka Tovább >>

Nehéz az altatás - az újraközeledési krízis

Tisztelt Judit! A kislányom 21 hónapos, már kb. 9 hónapos korától köztünk alszik. Semmi gond nem is volt ezzel, mert szerettük ahogy ott szuszog mellettünk, reggel együtt ébredünk stb. De itt volt a nyár, meleg volt, se ő,se mi nem aludtunk jól. Gondoltuk átszoktatjuk a szobájába. Eleinte nem volt gond, megesett, hogy fel sem ébredt, de volt, hogy átmentem hozzá éjjel. Aztán egyik nap lázas lett és visszavittük éjszakára magunkhoz, innentől kezdődtek a bajok, mert már nem akart a szobájában aludni. Azóta anyás lett, csak úgy alszik el, ha rajtam van, nem akar a nagymamánál aludni, pedig régen nem volt ezzel baj. Nem tudom,hogy mit tegyek, nem akarom a kis lelkét bántani azzal, hogy erőszakkal a szobájában altatom. Arról mit gondol, hogyha elalszik, akkor viszem a helyére? Kérem segítsen! Tovább >>

Megvédeni a válás feszültségétől...

Tisztelt Magdolna! Tanácsot szeretnék kérni Öntöl , a 28 hónapos kisfiammal kapcsolatban. Lassan 2 hónapja, hogy az apukájától külön költöztünk az én szüleimhez. Még nem váltunk el, de már külön élünk. Szeretném kérni a tanácsát, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Az apukájával mindenben együttműködünk, és mindent megbeszélünk, ami a kisfiammal kapcsolatos. Próbáljuk úgy intézni a dolgokat, hogy ő ebből ne sokat vegyen észre, azt tudom, hogy ettől függetlenül érzi Áron, hogy valami történt, de elmagyarázni még nem tudom neki, ahhoz kicsi még. Azt elmondtam, hogy most itt fogunk lakni a mamáéknál anyával, és hogy apa dolgozik, de majd jön érte autóval és elviszi magához egy kicsit. Szeret is menni apával, alig várja már, hogy jöjjön és mehessen. Ezzel semmi gond nincs.A “problémám” az lenne , hogy én még úgy gondoltam, hogy mivel megtehetem, nem szeretném böcsibe beadni, hanem itthon lennék még vel e 1 évet, amíg oviba megy. De azt vettem észre, hogy én már kevés vagyok neki, és semivel nem tudom lekötni, hiába ülök le vele játszani, pár perc múlva vag y megunja és elmegy, vagy elkezdi dobálni a játékokat. Ha rászólok, hogy nem szabad, annál jobban csinálja,direkt nézi, hogy figyelem-e,már próbáltam, hogy nem figyelek rá, amikor ezt csinálja, de az sem segített, akkor addig csinálja, amíg valami baj nem lesz, vagy megüti magát. Ha nem engedek neki valamit, akkor meg elkezdi ütni saját magát, és ha meg nagyon megüti , akkor sír és jön, hogy vegyem fel. De előtte hiába szólok neki, hogy ne csinálja, mert fájni fog, nem hallgat rám. A játékkal se tudom semmivel lekötni , úgy veszem észre, hogy állandóan menne, pörögne, intézkedne, csak ne legyünk egyhelybe. Eljárunk most a játszótérre, ez egy kicsit leköti, de ha megjön a rossz idő, nem tudom, hogy majd mit csináljak vele. Ahol eddig laktunk a férjemmel, ott nagyon sok jó program volt a művelödési házban: babaklub, zenebölcsi, ringató, gyerektorna. Így ott mindennap volt valami elfoglaltságunk, és ezt szokta meg , ez így jó is volt. De itt, ahol most lakunk, semmi ilyen program nincsen sajnos. Gondoltam, hogy beadom a bölcsibe, csak nem tudom, hogy ezzel nem okozok- e neki még több lelki sérülést, mert se a mamával, se a papával egyedül nincs el. Ha ők is itthon vannak és vele játszanak, és én kikerülök a látóhatárából, rögtön keres, és jön utánam. Ha nem vagyok vele, hiányol ha meg ott vagyok, ”nem kellek” neki.Nem tudom, mitévő legyek. Kérem segítsen, ha tud valamiben, szivesen fogadom válaszát és tanácsait! Tovább >>