Az elsős lányom éjszaka felriad!
Kedves Ildikó! Kislányom hétéves, most kezdte az iskolát. Tetszik neki, jól halad, vidám, kiegyensúlyozott gyerek. Problémáit el szokta mondani. Mostanában egyre többször felsír éjjel, sőt zokog, néha fel is ébred. De van úgy, hogy nem emlékszik reggel semmire. Nagyon sajnálom, tehetetlennek érzem magam, néha beszél is pl. nem tudtam befejezni a sort, nem tudom összerakni a végét stb. Nincs nagy elvárásom vele szemben iskolailag, nem sulykolom, hogy teljesítsen, mert ez lesz meg az lesz. Sőt ha nem úgy sikerül pl. egy-egy leckéje vagy írása akkor én mondom neki, hogy jó lesz, majd legközelebb sikerül jobban. Azt hiszem, hogy maximalista a gyerekem, és saját magát stresszeli, ha valamit nem tud tökéletesen. Ezen hogy tudnák neki segíteni? Aggasztanak ezek az éjszakai sírások. Előre is köszönöm válaszát. Tovább >>A barátnőm evészavaros!
T. Szakértők! Egy barátnőm 22 éves egyetemista, lassan 10 éve küzd evészavarral. Mitől lehet egy embernek evészavara, és egy barátnő hogyan tud segíteni? Köszönöm válaszukat. Tovább >>Kiközösítik a lányomat!
Kedves Szakértő! Nem tudom megérteni, a 11 éves kislányomat miért bántják folyamatosan az osztálytársai, fiuk-lányok egyaránt. Gyermekem tiszta és ápolt. Tanulásban elég gyenge, bár lehet,hogy ez múlik az osztálytársakon is. Már többször beszéltem az osztályfőnökkel, de mindig csak oda lukadtunk ki,hogy ilyen kegyetlenek a mai gyerekek. Akit megéreznek, hogy gyengébb náluk, azt így kikezdik. De nyugodjak meg, előbb-utóbb befejezik. De kérdem én, mikor lesz ennek vége? Már egyszerűen kivagyunk mind a ketten. Folyamatosan csúfolják, bántják, szekálják, kiközösítik. Másik iskolába azért nem iratkoztunk át, mert kislányom oxigén hinyosan született, csak a kisegítő iskola venné át. Meg jóval meszebb is lenne. Egyébként meg egyházi iskoláról van szó. Ezért is olyan boszantó számomra, hogy nem lép semmit a pedagógus, illetve az igazgató sem. Hanem mindig csak elhárítanak valami felszínes szöveggel. Kérem, ha tud, segitsen nekem, illetve nekünk ebben az ügyben. Előre is nagyon szépen köszönjük. Tovább >>Rosszul nevel az anya, mit tehetek?
T.Szakértők! A családunkban van egy súlyos probléma, ami miatt Önökhöz fordulok. Nővérem menye, aki a 3. kislányuknak nemrég adott életet, abban látja az anyaság lényegét, hogy az otthonukban katonás rendet és fegyelmet tart. Egy faluban élnek, szép családi házban. A két nagyobb kislánynak (8- és 3-évesek) semmihez nem szabad nyúlni, mert piszkot csinálnak, semmiféle önálló feladattal nem látja el őket, mert csak rendetlenség lesz utánuk stb. Ugyanakkor a mesélést, verselést, közös programokat otthon nem ismerik a gyerekek, a mamájuk ugyanis egész nap sorozatokat néz a tévében, vagy a plázába jár nézelődni, "vásárolni" velük. A kis 3-éves ismeri a sorozatok szereplőit, de nem tud egy mondókát, óvodába nem íratja be a mamája, mert úgyis otthon van a kisbabával. Legutóbb csúnyán összeveszett a nővéremmel, amikor a nővérem az őszi szünetre feladott Vuk c. könyv olvasását kérte számon a legnagyobb unokájától, szépen, türelmesen, napokra beosztották előre az olvasnivalót, de a mama inkább vásárolni vitte a gyereket, mire a nővérem ezt finoman szóvá tette. Szabályosan elzavarta a meny az anyósát a háztól, akitől eddig csak csupa jót kapott, a gyerekek mindig sírva mennek haza a nagyszülői háztól Kecskemétről, annyira szeretnek ott lenni, hiszen ott igazi szabadságot, programokkal teli, jókedvű, szeretetteljes légkört kapnak. Szerintem a probléma gyökere, hogy a fiatalasszony mélyről jön, azaz nehéz gyerekkora lehetett, nem kapott elég szeretetet, mesét, programokat, ezért nyilvánvalóan nem is tudja azt a gyerekeinek nyújtani. Azonban nagyobb baj, hogy nem is fogja fel, nem is hajlandó elgondolkodni, ha valaki erre finoman a figyelmét próbálja felhívni. A férj (a nővérem fia) reggeltől késő éjszakáig dolgozik a családért, inkább mindent elnéz a feleségnek, csak ne legyen konfliktus, nem hajlandó a tényekkel szembenézni - pegig ő is felelős. Mit tehetünk mi, a család, illetve a nagyszülők? Azt tudjuk, hogy a legnagyobb kislányt nevelési tanácsadóba kell néha vinni, kérhetünk-e ott segítséget? Arra gondolok, hogy egy kívülálló szembesítené a mamát azzal, hogy valamit mégsem csinál jól, még ha meggyőződése is, hogy ő tökéletes anya, mert otthon minden ragyog a tisztaságtól...? Nagyon aggódunk a gyerekekért, féltjük a jövőjüket, az értékrendjüket, a saját későbbi családi életüket - gondolom, Önöknek nem kell magyarázni, mitől tartunk? Segítő válaszukat előre is nagyon köszönöm! Tovább >>Nem tudok velük eleget foglalkozni!
Kedves Szakértő! 3 kisgyermekem van (másfél, 4 és 5 évesek). A legnagyobb gondom,hogy sokszor kell visszautasítanom a velük való foglalkozást a házimunka ill. testvéreik ellátása miatt (a kicsit még etetni kell, fürdetés, öltözésben segítés, stb). Nagyon igényelnék a nagyobbak, hogy úgy játsszak velük, mint az óvónénik. A kicsi is mindenféle pótcselekvést alkalmaz unalmában(ujjszopás szinte naphoszat,szekrényből kipakol-ez utóbbi gondolom figyelemfelkeltés is) amikor a tesói óviban vannak. Úgy érzem, hogy napi szinten az oviból hazasétálás (kb. fél óra, közben beszélgetünk is), és az esti meseolvasás (az is kb fél óra, és akkor is beszélgetünk kicsit), amikre van energiám. Apa is játszik velük esténkét kb. egy órát. Szóval az a kérdésem, hogy milyen következménnyel jár, ha a gyerekek gyakran kapják azt a választ, hogy nem érek erre rá, látod, hogy mást csinálok, majd ha lesz rá időm, stb? Attól tartok, hogy majd ha felnőnek és nekem lenne szükségem rájuk, majd én is ezeket a válaszokat kapom. Jogos a félelmem? Persze tudom, hogy meg kell próbálni bevonni őket a napi teendőkbe. Próbálom is, de gyakran előfordul,hogy az egyik elkezdi a bohóckodást, pl. süti készítés közben, majd a többiek is átveszik tőle, majd a végén óriási felfordulás lesz. Nagyon várom a válaszát! Tovább >>Kimászkál az osztályból!
Tisztelt Szakemberek! Tanítónő vagyok, s az elsőseim között van egy hiperaktív kisfiú. Messze a legértelmesebb az osztályban, de nagyon sok odafigyelést, külön foglalkozást igényel. Nehezen fogadja el, ha éppen nem Őt szólítom, lehetőleg az elsők között, sokszor nem akarja elvégezni a feladatokat, mert éppen más köti le a figyelmét, mást akar csinálni. Amúgy egy mély érzésű kedves gyerek, állandó szeretetre, elismerésre vágyik. Ha valami nem úgy történik, ahogy neki is megfelel, tetszik, kiszalad az osztályból, én rémülten utána, hisz félek, hogy baja esik, de ugyanakkor rettegek, az alatt a pár perc alatt nehogy a többiekkel történjen valami az osztályban, aztán percekbe telik, míg sikerül a feszültséget oldani (erre legjobb a humor, ezt már kitapasztaltam), a kitűzött feladatot nem tudom befejezni... Persze érzem, hogy ezek a kiszaladások is azért vannak, mert Ő tudja, hogy utána fogok menni, s a figyelmem megint csak az övé. A többiek is kezdenek furcsán nézni, miért jár az egyiknek több odafigyelés, mint a többieknek. Ördögi kör... 22 év tapasztalatát próbálom alkalmazni, az eredménnyel mégis elégedetlen vagyok. Hogy tudjam tartani az óráimat, hogy mindenkinek jó legyen? Lehet ilyet egyáltalán? Tanácsaikat előre is köszönöm.
Tovább >>
