Kedves Magdolna, nekem két fiam van. Az egyik hat, a másik két éves. Sajnos az a probléma velük, hogy együtt kibírhatatlan rosszak. Most itt a szünet, és egész nap csak a rosszat csinálják. A nagy hisztis, és most már vissza is felesel nekünk. A kicsi állandoan piszkálja, minden rosszba benne van. Mindent tönkretesz, szétszed. Ritka, amikor jóba vannak, akkor is rövid ideig. Állandóan azon gondolkodom, mi lesz, ha nagyok lesznek, és hogy mit tegyek. Figyelem mások gyerekeit és szüleit, vannak azért náluk rosszabbak is, lehet, hogy nincs elég türelmem. De úgy érzem, ennél türelmesebb már nem tudok lenni. Ha nem jól viselkednek, én azt nem tudom szó nélkül hagyni. Nem akarom, hogy rossz emberek legyenek belőlük. Kétségbe vagyok esve, állandóan feszült vagyok. Kérem, adjon tanácsot.
Tovább >>
Kedves Magdolna! A kisfiam 6 éves múlt tavasszal. Nagyon értelmes, okos gyerek, jó verbális képességgel. Korához képest sokkal elmélyültebben foglalkozik különböző témákkal. Ha ő választhat, akkor leginkább „tudományos” könyvek olvasását, filmek nézését kéri (ez a gyakorlatban a Mi micsoda sorozatot és a hozzá hasonló könyveket, filmeket jelenti). Ezt soha nem erőltettük, a saját választása. Mindezek mellett roppan sértődékeny gyerek és egyáltalán nem bírja a frusztrációt. A játékokban, ha nem ő nyer, az számára világvége, de ha csak rosszabbul áll is, akkor is kezdődik a „cirkusz”. Ilyenkor morog, öklét rázza, ugrál (látom, hogy legszívesebben lesöpörne mindent az asztalról), esetleg sír, hisztizik. Semmi nem segít. Sem az, ha abbahagyjuk a játékot, sem az, ha lelkére beszélünk, sem az, ha megpróbáljuk elbagatellizálni a jelentőségét a játéknak. Lassan nem merek olyan játékba kezdeni, ahol nyerni/veszíteni lehet, merthogy azt sem hagyhatom, hogy mindig ő nyerjen (van testvére). Egyébként az izgalmakat is nehezen viseli, pl. egy mesefilm (101 kiskutya) megnézése során is felugrál, idegesen vihog, ha izgalmasabb rész jön. Mit lehet tenni, hogy megtanuljon uralkodni magán? Én nem gondolom, hogy nem lehet dühös, ha veszít, vagy valami nem tetszik neki, de azért a dühöngés (toporzékolás, hiszti, ajtócsapkodás, -rugdalás, kiabálás) túlmegy azon, ahogy ezt kifejezésre juttathatja. Hogyan taníthatom meg arra, hogy hogyan uralkodjon az indulatain, vagy milyen alternatívát ajánlhatnék neki? Persze tudom, hogy még kicsi, de félek, hogy az iskolában ez gondot fog neki okozni, mint ahogy a mi életünket is megkeseríti. Segítségét előre is köszönöm!
Tovább >>
Tisztelt Judit! Kislányom ősszel lesz 3 éves. 7 hónapos korában vettem észre, hogy csecsemőkori féloldali bénulása van (enyhe tipusú) és később, ezáltal epilepsziát is kapott. Azóta is rendszeresen járok vele terápiákra és fejlesztésekre. Rendkívül akaratos és öntörvényű gyermek. Nehezen kezelhető emiatt, és rendkívüli kreativitást igényel az Ő egész napi lefoglalása, elterelése sok olyan dologtól, mely számára tiltott. Sokszor a fegyelmezésre, hirtelen haraggal és verekedéssel, harapgálással szeretne reagálni és hisztivel, melyet elég kitartóan tud csinálni. Ki fogja nőni ezt vajon, vagy a betegsége miatt is reagál így a helyzetekre? Az epilepsziás szirup is okozhatja ezt a hirtelen akaratos, agreszív természetét? A kérdésem végül is az lenne,hogy most visszaszokott a pelenkára (valószínűleg ennek oka,hogy férjem hazautazott külföldről). Hiába hívom magammal,hogy jöjjön nem hajlandó talán már dacból sem. Hátra veti magát a földön,ha ki akarnám cserélni a pelenkáját. Mi tévő legyek? Tudom,hogy jót tenne neki az óvodába járás,de így nem veszik be. Sajnos azt sem tudom,hogy ha bekerül az ovodába,akkor ezek a fejlesztések elmaradnak,vajon milyen hatással lesz majd gyermekem fejlődésére, viselkedésére? Elég lesz-e neki, ha otthon játékosan lesz fejlesztve, az eddig látottak, és tanultak szerint? Azt tervezzük, hogy hagyományos óvodába íratnánk,majd Helga lányunkat. Viszont van egy örök kérdés bennem,hogy fogja fogadni, hogy kicsit lemaradottabb a többi gyermekeknél? Csúfolják majd... Mivel a bal kezével nem mennek, vagy csak nagyon nehezen hajtja végre, a finom motorikai,a kézügyességet igénylő feladatokat. Ezért is frusztrált néha valószínüleg, mert sokszor dühös,ha nem sikerül neki. Azon is aggódom,hogy nem tud emiatt öltözködni sem,vagy csak részlegesen, sok segítséggel. Az oviban ez is gondot okoz majd neki. Vajon milyen nehézséggekkel állhatunk még emiatt szembe? Miben lesz neki nehéz a beilleszkedésben? Mit tehetek érte, hogy könnyebb legyen neki és hogyan? Köszönöm, hogy időt szánt ránk! Kérem,levelemre részletes válaszát, amenyiben ideje és energiája engedi. Előre is köszönöm kedvességét és türelmét.
Tovább >>
Kedves Judit! A nagylányom három éves múlt, okos, értelmes, izgő-mozgó. De rendkívül szófogadatlan. Jószó, verés (ami engem idegileg kikészít) nem ér nála semmit... Már nem tudom mit tegyek... Bántja a kisöccsét, kiabál, csúnyán beszél, elszalad mellőlünk pedig szólunk neki hogy ne, mert jön autó. Hisztizik ha elmegyünk a szomszéd lovait megnézni, és haza kell jönni, holott előtte megbeszéltük nem leszünk sokáig, megnézzük őket és jövünk, nem hisztizik, de sajnos ritka az, amikor nem. Szóval tanácstalan vagyok. Nagyon elronthattam/elronthattunk nála valamit. Más gyerekekkel agresszív, bár nem mindig és nem minddel, bár ez lehet inkább hevesség is. Ahol lakunk nagyon kevés olyan kisgyerek van, akikkel tudna játszani... Kérem, adjon tanácsot, mihez kezdjek a lányzóval!
Tovább >>
Kedves Judit! Nekem hivatalosan senki nem állította, hogy a gyermekem hiperaktív. De a leírtak alapján minden megegyezik. Kérdésem annyi lenne,hogy érdemes-e felkeresnem szakembert ebben az ügyben! Válaszukat előre is köszönöm! Egy aggódó anyuka
Tovább >>
Kedves Judit! A kérdésem a következő: hiperaktív e a gyerekem? 4 éves, állandóan mozog. Álmában is jár a lába. Inkább nem eszik, csak ne kelljen sokáig egy helyben megülni. 5 hónaposan tanult meg ülni és állni is, 9 hónaposan elindult. Szeretném tudni,hogy a gyermekem hiperaktív-e,vagy csak túl sok fölösleges energiájavan? Kihez fordulhatok? Kérem, segítsenek!
Tovább >>