4 évesen még bepisil

Kedves Izsó Ildikó! Kisfiam márciusban múlt 4 éves. Nappal szobatiszta, bár sokszor kell ilyenkor is a pisilésre figyelmeztetni, mivel elhúzza az időt és előfordul, hogy becsurog neki egy kicsi, vagy már nem is tudja visszatartani. Nem tudom miért van ez, mert sokszor pedig magától elmegy pisilni, a kakilást is megoldja. A másik nehézségem, hogy éjszaka még mindig bepisil. Van amikor persze száraz pelussal kel fel, de ez ritka. Próbáltam már nem adni rá pelust, vállalva az ágynemű mosását, ami számomra nem is probléma, de az már igen, hogyha véletlenül bepisil, akkor sem ébred fel rá. Lehet, hogy nagyon mélyen alszik? 2,5 hete született meg a kistestvére, és a hazajöttünk éjszakáján és a következő nap is száraz volt éjszaka a pelus. Nagyon örültem, de azóta újra nedves pelenkával ébredünk. Szeretném a tanácsát kérni, hogy orvoshoz kell-e fordulnunk, vagy próbáljam, hogy a nyárra nem adok rá éjszaka pelust? Olvastam arról a csengős készülékről is, ami jelez, ha már egy csepp is kicsöppen, de nem mertem kipróbálni, mert joban szeretném, ha magától ébredne fel, hogy pisilnie kell. Mit tegyek? Tovább >>

Iskolás lesz a fiam!

Kedves Júlia! 7 éves kisfiam most kezdi az 1. osztályt, és nagyon nehezen szokott be az oviba, mivel 6 évesen kezdte az ovit, mert mindig beteg volt. Krónikus középfülgyulladások, tüdőgyulladások és immunhiány szerepel az életében. Pszichológus véleménye szerint a sok kórházi kezelés miatt van ez,hogy olyan szoros még mindig a kettőnk közti kötelék, hogy nagyon félek az iskolakezdésnél. Mindenki biztat, hogy rendbe lesz minden, de én mégis aggódom. Az ovinál fél év kellett, míg beszokott. Tudna nekem tanácsot adni, mit tegyek? Előre is köszönöm! Tovább >>

A fiam megint bepisil!

Kedves Ildikó! Kisfiam három éves. Decemberre tulajdonképpen magától szobatiszta lett, éjszaka is csak ritkán pisilt be. Körülbelül egy hónapja "visszaesett" - gyakran, rendszeresen bepisil, bekakil, de néha napokig rendben van minden, néha meg egy nap többször is, leginkább itthon, a családi napköziben, ahová jár, csak egyszer fordult ez elő. Az életünkben semmi változás nem történt, "csak" annyi, hogy körülbelül ugyanabban az időben beirattuk az óvodában - együtt voltunk ott néhányszor, és sokszor beszéltem neki erről. Lehet, hogy ellenkező hatást értem el, mint amit szerettem volna? Elképzelhető, hogy emiatt szorong és ez okozza a problémát? Hogyan lehet ezen segíteni? Tovább >>

Költséghatékonyság mindenek felett?

Kedves Edit! Szerintem a demográfiai hullámvölgy olyan dolog, amiből előnyt is lehetne kovácsolni. Például úgy, hogy kisebb létszámú csoportokkal dolgoznának, és így biztosan jobb minőségű munkát végezhetnének a pedagógusok. Ehelyett egyre nőnek az osztálylétszámok, sorra zárnak be, vonnak össze iskolákat. Rendben van, takarékoskodni kell, de nem lehetne a „költséghatékonyság” mellett a gyerekek érdekeit, a pedagógiai szempontokat is érvényesíteni? Vagy ez olyan képtelen igény? Tovább >>

Felelőtlen a gyermekem!

Kedves Kölöknet! 12 éves a fiam, és elkeserítően nemtörődöm. Mondhatnám azt is, hogy lusta, de azt hiszem, hogy másról van itt szó. Nem figyel a holmijára, mindent elhagy, összetör, valahogy az eszközök is pusztulnak a kezében. A ruhája-cipője rettenetesen néz ki a nap végére. A feladataira sem fordít elég figyelmet, vasárnap este jut eszébe, hogy hétfőre 6 versszakot kell megtanulni. Persze ezt pénteken nem említette, pedig rá is kérdeztem a leckére. Nem érdeklik a rossz jegyek, ha valami miatt korholom, csendben áll, de látom, hogy különösebben nem érinti meg, amit mondok. Folyamatosan azt érzem, hogy nem tudok hatni rá. A tetteinek a következményeit nem érzi meg, mert ha elhagyja a kabátját, kénytelen vagyok másikat venni neki, télen nem járhat pulóverben. Ezért arra gondoltam, hogy valamilyen büntetés kellene. De soha nem büntettem még komolyan meg, sem őt, sem a testvérét. Nem is tudom magam elképzelni a szigor megtestesítőjeként. Ám ez így nem mehet tovább. Nem azért, mert engem zavar a viselkedése, bár vele élni sem könnyű. Hanem azért, mert komolyan aggódom, hogy milyen jellemű ember lesz belőle. Mit tehetnék? Tovább >>

Tic-kel a fiam

A mi családunk gyakorlatilag öt főből áll - apa, anya, 2 fiúgyerek - 7 és 13 évesek - na és egy nagymama.Együtt élünk sokak számára példásan, az én nézetemben sokszor "nyögvenyelősen". Anyám már 5 éve velünk lakik apám halála óta. Van egy nővérem, aki gyerektelen. Ennek érdekében anyám az én gyerekeimmel próbálja - szerintem- egy kicsit kárpótolni a nővéremet. Ez nem is lenne baj, ha a határok tartva lennének... Nyaranta - mivel dolgozunk, kevés szabadsággal- a nővéremék anyámmal a gyerekekkel vannak. A 7 éves fiam gyerekkora óta érdeklődik - szerintem az átlagnál fokozottabban- a női mellek iránt. Olyan szinten, hogy az utcán, áruházban is megbámulja a nagykeblű nőket... sokszor kellemetlen, kínos helyzeteket teremtve. Soha nem voltunk prűdek, nem csináltunk különösebb problémát ha meztelenül láttak, de nem mutogatjuk megunkat, meg nem szenteltem ennek nagyobb figyelmet a kelleténél. 13 hónapig szopott, talán ez is számít. Hirtelen választotta el magát, a mellemre harapott, elsikítottam magam kínomban- soha többet nem akart szopni! (Muszáj volt ezt a kitérőt tegyem.) A nyáron, egyszer azt vettem észre, hogy a nővérem a déli pihenő címén az akkor 6 éves gyerekem mellett fekszik, meztelen felsőtesttel, összebújva! Annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam szóhoz jutni... aztán felháborodásomnak hangot adva-rászóltam, hogy ezt azonnal hagyja abba. Kaján összemosolygással nyugtázták, hogy ezt a fiam nagyon szereti, már máskor is odabújt! Anyaként nem teszek vele ilyet, mert egészségtelennek tartom, másnak sem lehet. Férjemnek említettem, nagyon felháborodott, aztán annyiba maradt a dolog. Fátylat borítottunk rá... A fiam nagy kópé, nő és fejlődik, de tele van különböző tikekkel: hasát ki-kilökve, ujjait visszatörve, különböző torokköszörüléseket produkálva, egyre többet halmoz egymásra. Nem szólok rá - hogy ne erősítsem, de egyre több van belőle- mármint tikkből. Nagyon ragaszkodó, aranyos gyerek különben. A nagy fiam - ő 13 éves, ennek ellenkezője, nem "bújós" - kiskamasz, külön lelkivilággal, érzékeny- művészlélekkel. Kicsit lányos, barátai nincsenek, különc, kitűnő tanuló. Sokat olvas, zongorázik. A kicsivel ellentétben jobb viszonya csak a család nőtagjaival van, amitől az apja nagyon szenved, mert nem tudnak közös nevezőre jutni. Pedig közös programokba is bevonja ugyanúgy mint a kicsit. Ő este nem tud elaludni, sokszor éjfélig forgolódik (9-kor fekszenek. Ezt úgy próbálja megoldani, hogy mamához kérezkedik és ott alszik vele- amit szintén nem tartok egészségesnek. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kicsinek az ágya gyakorlatilag oda van tolva az én ágyam mellé, mert sokszor felriadt kisebb korában, nem tudtam annyiszor felkeni hozzá - a másnapi feszített munka miatt-, és a könnyebb megoldásba belementem. Őt sem lehet onnan egykönnyen "kitenni". Szóval sokrétű a problémám, ha tudna segíteni, megköszönném. Lehet eléggé összekevertem a dolgokat, de ezt röviden elmondani lehetetlen. Kérem mit tanácsol, kívülállóként ezek hogyan csapódnak le? Kíváncsian várom válaszát. Tisztelettel egy aggódó "anyika"! Tovább >>