Kérdések

Pikkel a tanár. De mi miatt?

Elnézést a zavarásért,de nem tudom már, hová forduljak a problémámmal. Röviden: egy kis vidéki faluban élünk, két gyermeket nevelünk. Kisebbik gyermekünk 12 éves fiú, tanulási nehézségekkel küzd, gyengén megy neki a matek, angol. Tavaly tanévben új osztályfőnököt kapott, akkor én, az édesapa, az új osztályfőnök férjénél dolgoztam, mint lakatos. Fiamnak már akkor is nehézségei voltak az angol nyelvvel. Akkor nagyon segítőkész volt, sokszor előre kiadta a dolgozatok írásakor a leckét, hogy miből kell felkészülnie a gyereknek, stb. Aztán én egyéb okokból otthagytam ezt a munkahelyet, és máshol dolgozom. Ekkor kezdődtek a gondok.

A fiam osztályfőnöke - Ági,)hívjuk így - kezdett rászállni a gyerekre. Magyar irodalmat, nyelvtant és éneket tanít neki. Nyelvtanból és irodalomból jó hármasra állt a gyerek, ennek ellenére azt mondta a fiúnak, meg fogja buktatni. A gyermek kérte, had feleljen a kettesért, mire ő kiadta neki, miből kell felkészülni. Meg is tanulta a gyerek, még én tanítottam neki, és feleltette is a kettesért, de azért a nejem felment hozzá megérdeklődni, hogyhogy bukásra áll, merthogy a jegyei alapján 3-ast is kaphatna.

Erre a tanár azt felelte,hogy csak rá akart ijeszteni, hogy tanuljon.Így nem buktatta meg, de viszont nem is lett kettesnél jobb, sem a nyelvtan sem az irodalom. Ez volt az első jel.

Utána: igaz, angolból tényleg gyenge a fiam, meg is akarta az angol tanárja buktatni- ez másik tanár -, beszéltünk Ágival, merthogy ő az osztályfőnöke, hátha tud az angol tanárra hatni: mondja neki, had feleljen a gyerek szóban, ha írásban nem megy neki, vagy feleltesse a gyereket a kettesért. Mondta Ági, megpróbál mindent, de nem biztos, hogy sikerül. Mondtuk Áginak, hogy valahol hallottuk, hogy fel lehet mentetni a gyereket angolból, ha abszolút nem megy neki és felmérik, de ő elküldött minket, hogy "ez már megszűnt és nem tud segíteni".

Később tudtuk meg csak, hogy ez sem igaz.Ezután már közeledett az év vége és érdeklődtünk az angol tanártól, hogy mi lesz Pistivel? Azt mondta, őt nem érdekli, megbuktatja a fiút, mivel nemcsak őnála gyenge a gyerek, Ági is sokat panaszkodott a fiúra. Úgyhogy nemhogy segített volna, hanem még lovalta a másik tanárt, hogy igenis buktassa meg. Ezt utána el is meséltem az iskola igazgatójának, aki meghallgatott és elismerte, hogy valami gond lehet. Pótvizsga előtt felkérte a tanárt, hogy korrekt, becsületes legyen a pótvizsga, meg egész nyáron tanult is a fiam, úgyhogy sikeresen lepótvizsgázott.

Az iskolaigazgató segítségével elindítottuk a felmentést az angol nyelvből(amire Ági azt mondta, nem lehet), ez most folyamatban van, de így is tanul angolt, csak emiatt nem kellene osztály ismételnie, ha nem menne neki.

Új tanév kezdődött, továbbra is Ági tanítja a fiút nyelvtanból és irodalomból. Már a tanév elején megmondta neki, hogy ő úgyis megbuktatja, és a pótvizsgán sem lesz kivételezés. Állandóan piszkálja Pistit, lejáratja az iskolatársai előtt, mondja neki ha lemarad, hogy tiszta bolond vagy, a kisegítőben a helyed, meg ilyenek. Pisti tényleg gyenge, viszont nagyon visszahúzódó, magába zárkózott, szorongó gyerek. Emiatt sokat hordja a nejem a pszichológushoz, próbálnak neki segíteni, hogy megnyíljon, de ehhez nyugalomra lenne szüksége. Sokszor sírva jön haza, hogy ő nem megy iskolába, és nem szeret Ági óráira bejárni, mert állandóan piszkálja,lejáratja a többi gyerek előtt, hogy hülye, meg gyogyóba kellene tenni.

A többi kisgyerek meg persze kinevetik, kicsúfolják, emiatt még jobban bezárkózik a gyerek. Hál istennek, nem szövegel vissza Áginak, nem verekedik, jó gyerek, és ezt a többi tanár is tudja, de nem tudjuk, meddig bírja még. Többször felmentünk, megpróbáltuk rendezni ezt helyzetet Ágival, kérdeztük, mi a baja a gyerekkel, miért piszkálja, azért, mert otthagytam a férjét, vagy azért, mert roma származásúak vagyunk. Nem tudott rendes indokot mondani, csak azt, hogy nem dolgozik az órán a többiekkel, lemarad, vagy nem ír együtt a társaival, de szerintem ez nem ok arra, hogy tényleg így bánjanak egy gyerekkel. Szerintem nem szereti a cigányokat sem,mivel a többi gyerek mondta, hogy mondta előttük a tanár, hogy most már nagyon sok a cigány gyerek, valamikor nem volt ez így, le kellene lövöldözni őket.Nem konkrétan a gyerekeknek mondta, hanem egy másik tanárnak, miközben vigyáztak rájuk az udvaron, csak a gyerekek is hallották.

De inkább szerintem a valódi ok az, hogy már nem náluk dolgozom, azóta kezdődött ez. Tényleg rászállt a gyerekre, utálja: többször felmentünk hozzá rendezni ezt a dolgot, meg sem hallgat,annyit kértünk tőle, nem baj, ha megbuktatja gyereket, csak ne piszkálja. Most már ott tartunk, hogy azt mondta, feljelent minket, beperel zaklatásért, hogy "rámegy a jelzálogos házunk meg a gatyánk is", pedig mi nem veszekedve megyünk hozzá, hanem normális emberi módon a gyerek érdekeit nézve, de nem hagyja békén a fiút.

Nem tudjuk, hova lehetne fordulni, mit lehetne tenni, mi semmi mást nem szeretnénk, csak ok nélkül ne piszkálja Pistit. A feleségem is ki van már készülve és én is, de tehetetlenek vagyunk.Kérem írjon nekem, hova fordulhatnék, mit tehetnék szegény kisfiamért. Igaz, roma származású, de becsületes emberek vagyunk, amink van, becsületesen szereztük, és csak a gyermekünk érdekeit nézzük.

Többször voltunk a családsegítőnél is, de azon kívül, hogy meghallgatott, semmit sem tud segíteni, nem tudjuk bebizonyítani az igazunkat. Nagyon várom a válaszát és bízom benne hátha tud valami kiutat nekünk. István és nejeTovább >>

Írásbeli feleltetés a második osztályban

Kedves Júlia,

Szeretnék segítséget kérni Öntől. Kislányom most 2. osztályos. Legnagyobb meglepetésemre a tanító néni a nyelvtani szabályokból röpdolgozatot irat a füzet hátsó oldalára, amit leosztályoz. Ez így helyes? Lehet ilyet csinálni?

Én személy szerint ezt egy kicsit korainak tartom, hiszen még bizonytalan az írás, nem tudja visszaadni írásban a szabályt, amit szóban. Olvasásból is 2-est kaptunk, mert a tanítónő szerint darabos az olvasásunk, és már most az lenne az elvárás, hogy folyamatosan, a beszéd gyorsaságával azonos sebességgel olvassunk.

Ez tényleg így van második osztály októberében? Nagyon várom a választ, mert mi már kezdünk stresszelni, és nem akarunk írni.

Üdvözlettel: ZsuzsaTovább >>

Éhségsztrájkol a gyerekem!

2 évesen bölcsödébe adtam a gyermekemet. Az első 2 hét szoktatási idő zökkenőmentes volt. Amikor végleg ott maradt egész napra, éhségsztrájkba kezdett. Ez 2 hétig tartott. Majd minden rendben volt az ezt követő hónapokban. Az éhség sztrájk csak a bölcsiben volt, mert itthon evett-ivott. 3 és fél héttel ezelőtt újra kezdte az étel és ital megtagadását. A bölcsiben nem fogadott el semmit, de az asztalhoz sem ült le. Gondoltam valami megijesztette az asztalnál. Esetleg felborított valamit, és leszidták. A gondozók szerint semmi nem történt.A gyerek nem akart mondani semmit, próbáltam faggatni, de nem ment. Próbáltam a lelkére beszélni, de nem ment. Majd a múlt hét szerdán ( másfél hete) már itthon is azt kiabálta, hogy nem akarok enni, nem akarok inni. Rémülten vettük tudomásul a tiltakozást. Próbáltunk türelmesen hozzáállni. Mesével próbáltam kihúzni belőle a fájdalma okát. Nem mondott semmit. Vasárnapig szinte folyadékot is alig vitt be, akkor már teljesen kétségbe estünk. Tovább próbáltam finoman a nyomozást. Végül magától annyit mondott: Vera néni bántja a fejem. Én megkérdeztem, hogyhogyan? Erre Ő azt válaszolta ökölbe szorított kézzel: Így kopogtatja afejemet! S a térdén meg is mutatta. Hétfőn már annyira kiürült a szervezete, hogy evett még ebédet is. Kedden csak ropit evett, és ivott kb. 1,5 l folyadékot. Természetesen amióta itthon vagyunk. Szerdán szintén csak folyadék és ropi volt, amit bevitt. Sem keksz sem csokoládé nem töri meg ezt a fájdalmat. Simán ellenáll minden finomságnak, amit nem tukmálunk, csak letesszük látható helyre. Azóta minden nap egy picivel talán többet eszik, de nem ül le afőétkezések idején. Nem eszik kanállal tányérból. Ő egy nagyon érzékeny fiú. Hogyan tudnék még segíteni neki? Kérem válaszoljon, minél hamarabb. Segítségét előre is köszönöm! Tovább >>

Túl szigorú lettem hozzá?

A segítégüket kérem 5 éves kislányommal kapcsolatban, aki jelenleg középső csoportos. 2,5 éves korában került be az óvodába, a beilleszkedés viszonylag gyorsan ment. Én nagyon korán visszamentem dolgozni, mikor ő másfél éves volt, és az ovikezdésig általában a dédimamája illetve a szüleim vigyáztak rá délutánonként! Már az első szülői értekezleten jelezték felém az óvónők, hogy gondok vannak vele. Nagyon félt minden idegen helyzettől, embertől. Hetente látogatta őket az óvoda orvosa és ő egyszerűen nem mert eléállni! Fejére húzta a takaróját és sírva elbújt a sarokba. Azt mondták, látszik rajta, hogy egy ember volt vele sokáig. Aztán változott a helyzet. Nagyon hamar feltalálta magát, az orvossal is megbarátkozott, sőt átesett a ló túloldalára. Irányító ember lett belőle, akinek nagyon nagy az akarata! Eleinte nagyon jól tudta irányítani a társait, de nehezen fogadta el a közösségi szabályokat! Most már sokszor a társai is ellenszegülnek neki. Sokszor ellenkezett az óvónőkkel, rosszul tűrte, ha valamit nem engedtek neki. Óvónője kérte, hogy legyünk vele szigorúak, ne engedjünk meg neki mindent, mert akkor ezt a rossz tulajdonságot csak erősítjük benne. Ez a probléma az elmúlt két évét végigkísérte és jelenleg már más baj is van vele. Úgy érzem, hogy talán túl szigorúak lettünk vele szemben és annyira akartuk, hogy jó gyerek legyen, hogy olyan elvárásaink voltak vele szemben amit még egy nagyobb gyerektől sem lehetne talán elvárni. Történt egyik nap, hogy kinevette az óvónőt, aki kérte a lányomat, hogy itthon számoljon be nekem róla. Kislányom persze hallgatott, én meg itthon semmit sem sejtettem a dologból. Kb az eset után másfél héttel kaptam egy levelet, amiben tájékoztattak a történtekről. Ugyanis a kislány azt mondta az oviban, hogy itthon elmondta nekem, hogy mit csinált, pedig ez nem volt igaz! Természetesen ez kiderült. Büntetése az oviban az volt, hogy az anyák napi műsorban elvették tőle a szerepet, amire pedig nagyon készült! (Nem is kapta vissza utólag sem!) Mikor én megtudtam, mi történt, teljesen kétségbe estem és beszéltem az óvónővel. Szerinte a kislány a könnyebb megoldást választotta: hazudott, mert így azt gondolta, hogy megússza a dolgot, mivel azért belül érezte, hogy bajt csinált. A társai is néha kirekesztették emiatt a játékból. Azt mondta nekem, hogy azért nem mondta el itthon, hogy mit tett, mert félt, hogy kikap érte! Ekkor ijedtem meg nagyon, és arra gondoltam, hogy talán az egészről mi, a szülei tehetünk. Félek büntetni is, mert attól tartok, hogy a büntetés csak erősíti benne az ellenszegülést és a makacsságot, viszont azt mégsem lehet hagyni, hogy ha rosszat tesz. Hol az arany középút?Tovább >>

Hisztizik, kiabál a kisfiam!

A kisfiam 5 éves ovis. A beszoktatás elég nehéz volt, több mint fél év telt el, mire hozzászokott az ovihoz és óvónőkhöz. Sajnos elég érzékeny gyerek. Az oviba járás még most is nehézkesen megy. Vegyes csoportba jár, sajnos vannak nagyobb gyerekek nála, akik erősebbek és nem mer velük barátkozni. Az óvónők a mozgás fejlődésében javasoltak még fejlődést, pedig sokat mozog a gyerek, és nevtanba tanácsolják. Itthon a dackorszakát éli, ha valami nem tetszik, hisztizik. Igaz, el kell mondanom, 18 hónapja megszületett a kisöccse, akit már elfogadott, de mindig veszekednek. Biztos ez is társult ahhoz, hogy már nem csak ő van a központban, de szinte mindent megad neki az ember, és igazából mostanában kicsit agresszívebb lett a viselkedése, kiabál, néha csúnya szavakat mond...stb., de csak itthon. Oviban viszont jó kisfió. Igaz, mostanában sokat hány, és nem tudjuk, mi válthatta ki. Óvónők nem látnak hibát, sem a pszichológus. Mit tegyek, kérem segitsenek! Egy elkeseredett anyuka Tovább >>

Iskolaérett?

Iskolaérettséggel kapcsolatban fordulnék Önökhöz. A lányom márciusban lesz hatéves, korának megfelelő képességekkel bír, sőt versek, mesék kitalálásában, szavalásában kimagasló. Érdeklődő, kíváncsi, sokat kérdez és láthatóan értelmezi is a dolgokat a maga módján, korának megfelelő módon. Nem is az értelmével van baj, hanem, ahogy az óvónők mondják, a lassúságával. Minden alapvető működéssel, evés, öltözés, vécézés rendkívül lassan halad. Úgy tűnik, nem tud koncentrálni, a gondolatai mindig elkalandoznak. Ezért vagy csak ül és mereng, vagy egyfolytában beszél, illetve kérdez. Minden érdekli a matematikáról, a mesékről, de „belefárad” egy zoknifelhúzásba. Aggódom, hogy ez a kíváncsiság, amit az iskolában tanulandó dolgok iránt érez, hamar szertefoszlik, ha valami rutinszerű, vagy egyszerűen csinálandó dologgal kerül majd szembe. Szereti ezeket a foglakoztató feladatokat, ám legtöbbször saját maga kitalálta feladatot old meg rajta. Tehát mondjuk a összekötőset kiszínezi, a különbségkeresőt elmeséli. Most azt mondhatják, hogy ezek a példák gyanúsan olyan viselkedést mutatnak, amik azt jelzik, hogy még nem érett a gyermekünk az iskolára, mégis a kiállása, ahogyan megfogalmazza a kifejezetten választékos szókincsével, szinte felnőttes logikával a saját és a körülötte lévő világot, ellent mond ennek. Kicsi kora óta minden fejlődési lépésben előrébb járt, de most egy ideje már ez a differencia áll fenn. A képzelete, képességei fejlődnek kora szerint, ám a gyakorlati dolgokban egyre jobban leszakad a társaitól. Mit rontottam el a nevelésében, mit tegyek most, honnan vegyek még több türelmet, van-e valami jó módszer?! Nekivághat-e így az iskolának, kérdezzek-e meg szakembert? Tovább >>

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó