Kérdések

Visszaesett a szobatisztaságban!

Én a kislányomat egyedül nevelem születésétől fogva. Eddig mindenkinek úgy tűnt, hogy teljesen stabil , kiegyensúlyozott kislány. 2 éves korára magától szobatiszta lett, majd bölcsibe ment, és ott sem volt semmi baj. Kicsit visszahúzódó, de ha megbatátkozik az új környezettel, könnyen tanul, és jól el van az új társaságban. Két és fél éves kora körül elvettem a cumiját, amit persze előtte megbeszéltünk. Nagyon önnáló volt sokáig. Most egyre többször veszem észre, hogy elkezd nyafogni, hogy segítsek, mert nem tudja ezt vagy azt megcsinálni, szerintem kedve nincs hozzá, és ami nekem sokkal ijesztőbb, hogy egyre többször bepisil. A vizeletét vizsgálták, semmi fertőzésre utalót nem találtak benne. Amennyire lehet, sokat vagyok vele. Együtt járunk korizni, úszni, és lovagolni-hétköznap, és a hétvégéket is együtt töltjük. Viszonylag sokszor vannak nálunk vendékek-rokonok, barátok-amit mind a ketten nagyon várunk.Körülöttem semmmi változás nem volt, munkahelyem állandó, nem költöztünk, és párkapcsolatom sincsen. Nem született testvére. Mi lehet a bepisilés oka?Lehet, hogy túlterhelem? Mit kellene változtatni, hogy újra a régi kis önnáló lányomat visszakapjam? Tovább >>

Adjam iskolába?

Iskolaérettséggel kapcsolatban lenne kérdésem. A kislányom márciusban tölti be a 6 évet. Tudása alapján az óvónők egyértelműen azt mondják, hogy mindenképpen menjen iskolába. 100-ig már számol, sok betűt felismer, összeadásokat, kivonásokat tudja. Nagyon tanulékony, az iskolát várja is. Tényleg minden területen tökéletesen megfelel a korának, egyet kivéve, mindössze 103 cm, és 15 kg. Nem törékeny alkat, teljesen rendben van a mozgása is. Azt azért tudni kell, hogy én pontosan ilyen méretekkel rendelkeztem az ő korában, tehát genetikailag ilyen kicsi. Érdemes-e esetleg egy évet még az óvodában tartani? Mert magasabb nem sokkal lesz, viszont tartok attól, hogy kudarc érné, ha látná, hogy a társai mehetnek, ő meg nem, hiszen tényleg a legjobbak közé tartozik a csoportban. Tovább >>

Agresszív a kisfiam!

Gyermekemet egy hetesen fogadtuk örökbe. Jelenleg négy éves, ovis. Rengeteg köztünk a nem egyetértés. Sokszor szófogadatlan és agresszív. Ha valahol vagyunk vagy valaki van nálunk, annál aktívabb és önfejűbb. Hangos, durva, és ha kérjük, hogy viselkedjen, annál rosszabb. A büntire hisztivel, ajtócsapkodással reagál. Én nagyon szigorú vagyok és türelmetlen, sokat veszekszem vele, a párom megértőbb, lazább, engedékenyebb, és türelmes. Én kevesebbet vagyok vele, a férjem többet. Mi a megoldás arra, hogy gyermekünk szót fogadjon, ne legyen durva és agresszív? Mit rontottam el? Kérném válaszát! Egy kétségbeesett anyukaTovább >>

Nem beszél az iskolában!

Lányom 9 és fél éves, 4. osztályos. A tanulással nincs gond, de az iskolában nagyon keveset beszél, sajnos az osztálytársainak sem mindig válaszol. Ha kérik, olvas hangosan, de beszélgetést nem kezdeményez sem felnőttel, sem gyerekkel. Otthon jóval nyitottabb, sokat és szívesen beszélget. Nagyon jól eljátszik 3 éves húgával, aki szintén elég félénk. Többször voltunk már pszichológusnál is, ahol sajnos teljesen szótlan maradt. Édesapja olasz, Olaszországban élünk, gyakran látogatunk haza. Mindkét nyelvet jól beszéli. 2004-ben volt egy autóbalesetünk, amit szerencsésen megúsztunk, csak én sérültem meg. A baleset után néhány héttel történt, hogy kislányom, ha motor vagy autó hangját hallotta, kiabálni kezdett. Egy ilyen alkalommal férjem idős édesanyja is jelen volt, azt mondta nekem, a gyerek jelenlétében, hogy ő nem szól a gyerekhez, sajnos, ezt be is tartotta. .Próbáltam magyarázni gyermekemnek, hogy a nagymama nem hall már jól, és azért nem válaszol, de nem tudtam félrevezetni. Ezelőtt szívesen látta a nagymamát, de ezután nem nagyon akart a nagymamához menni, ha a nagymama jött hozzánk az is előfordult, hogy bement a szobájába, és hiába hívtuk, nem jött ki, amíg a nagymama el nem ment. .Pszichológus tanácsára nagyon könnyedén átbeszéltük a balesetet és az utána történteket (ekkor kislányom 8 éves volt, nem emlékezett a nagymamával történtekre, de a balesetre igen. Hogyan tudnék segíteni gyermekemnek, hogy az osztálytársaival barátkozóbb, nyitottabb legyen? Tovább >>

Nem tanítottam meg aludni!

Fiam 2,5 éves és az "Aludj jól gyermekem!" című könyvet áttanulmányozva, úgy tűnik, nem tanítottam meg egyedül elaludni, sok balkövést követtem el kiskorában: Éjjel akárhányszor csak fölkelt, megszoptattam, így aludt vissza, este is szoptatás közben aludt el (később cumisüvegből tej). Mikor a nagytesó ovis lett, és csak rá tudtam figyelni, megpróbálkoztam, hogy egyedül aludjon el, de alvás közben az arcán egy sebet úgy elvakart (ezzel altatta el magát, habár cumizik is,) hogy azt hittem, soha nem fog begyógyulni. Mindent megpróbáltunk, kezén az összes ujjat beragasztottuk, kesztyű, fenyegetés, szép szó, stb. ez tartott egy háromnegyed évig, majd meguntam és újra odafeküdtem mellé a kiságyhoz és engedtem, hogy az én fülemet piszkálja, amíg elaludt. Így viszont begyógyult a sebe, már alig látszik. Éjjel, ha fölkel, kap cumisüvegből tejet és visszaalszik (a könyv szerint ez is felesleges). Most viszont jön a 3. baba, és nem leszek rá képes, hogy egy háromnegyed órát a földön feküdjek mellette. Meg szeretném tanítani neki, hogy kell egyedül elaludni, de félek, hogy újra elkezdi kaparni az arcát - vannak erre utaló jelek. Szeretnénk neki új ágyat, emeleteset a tesójával, ez jó alkalom lenne arra, hogy az új alvási szokást felvegye, de ezzel a seb-piszkálással lefegyverez. Mit tegyek? Lehet, hogy pszichológushoz kellene fordulnunk? Tovább >>

Hatévesen bepisilnek!

Az óvodánkban egy ikerpár hat éves lesz, egyik sem szobatiszta. A szülő minden beszélgetésünknél támadásnak tartja a jelzést, hogy nagyon erős a vizeletük szaga. Egy napos hiányzást követően vittek egy igazolást arról, hogy bakteriálisan negatív a vizeletük. Mindkét lányt szeretik az oviban a gyerekek és a felnőttek, de a többiek érdekében is, de főleg a saját érdekükben jó lenne tudni, hogy tényleg nincs baj. Sosem voltak még szobatiszták, bár egyre ügyesebbek vagy okosabbak (inkább többször próbálkoznak, de elmélyültebb játék közben, alvás közben mindig csőtörést szenvednek). Iskolába szeretné vinni őket a család, mit tehetnének még értük addig? Egy nap akár 5-5 bugyi is cserélődik. Egyébként is azt gondolom, hogy ha az én lányaim lennének, hagynám őket még egy évig az oviban. Hogyan lehetne meggyőzni valakit, hogy a gyerekei érdekében járjon alaposan a probléma után? Tovább >>

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó