Kérdések

Zavarják a szomszédokat!

Kedves Horváth Magdolna! Nagy édeklődéssel olvastam „Állandóan veszekednek!" című tanácskérésre adott válaszát. Nálunk hasonló a helyzet, ikerfiaim, akik 3 és fél évesek mindenen tudnak vitázni, versengenek, amin csak lehet. Válasza nagyon tetszett, és de jó lenne, ha ezt kivitelezni is tudnám! Nem az a probléma, hogy a veszekedésekkel nem tudok együtt élni, sőt igazából csak akkor szeretnék beleavatkozni kettejük vitájába, amikor már „vérre" megy. Sajnos, van egy tényező, amit nem tudunk figyelmen kívül hagyni, de nem is engedik, hogy figyelmen kívül hagyjunk. Ez pedig az, hogy a ház, ahol lakunk, olyan szerkezetű, építésű, hogy egy hangosabb szó, egy leesett játék, ha a gyerek átsiet az egyik szobából a másikba, már észleli az alsó szomszéd. Sajnos többször jelezte már, hogy „fáj a feje a gyerekektől", mi pedig próbáljuk a hangerőt így mindig „normál" szinten tartani. Sajnos, ez idegességet szül, ideges a párom, ha hangosak a gyerekek, és én is ideges leszek, rám is átragad, és természetesen a gyerekek látják ennek a kárát. Ennek megfelelően, ha valamit akarnak a gyerekek, akkor rögtön jön a toporzékolás, hiszti elementális erővel – ugyanis arra biztosan reagálunk. Pedig, ha az alsó szomszéd nem létezne, mit zavarna minket a gyerekricsaj, fő, hogy jól érzik magukat, és játszanak. Ha hazamegyünk, Magyarországra, akkor nincs is gond ebből, csak a visszaszokás nagyon nehéz. Gondolom, más is küzd hasonló problémákkal, mert a panel lakások sem híresek a zajszigetelésükről... egyszerűen tanácstalan vagyok, mit is tehetnék. Legszívesebben figyelmen kívül hagynám a szomszédot reggel 8 és este 8 között. Persze, a fiúk járnak oviba, és igazából péntek délután vannak itthon, meg a hétvégén, de akkor sem egész nap. Kíváncsi lennék, Ön mit tenne ebben a helyzetben – mert hát ez rossz így az egész családnak, hosszú távon pedig még rosszabb lehet véleményem szerint. Szeretném meggyőzni a párom, hogy kevésbé szóljon rá a gyerekekre, mert ez nekünk nem jó így, és csak este, korán reggel követeljük meg a halk játszást. Lenne egy másik kérdésem is: András fiam bármit szeretne mondani, azt szinte kiabálja. Már csak nagyon halkan válaszolok minden kérésére, mondására, hogy tán átveszi a szokást, de sikertelen. Türelmetlen, ha nem kap meg mindent rögtön, és kiabál már az első szóra. Viszont csak ő, Bálint normálisan beszél, mesél. Ön mit tenne a helyemben? Válaszát előre is köszönöm! Tovább >>

Hol nézhetek utána tanítási stratégiáknak?

Tisztelt Sinka Edit! Hallottam egy olyan oktatási módszerről, amelyben a középiskolás tanulókat a tanítási idő alatt először frontális módszerrel oktatják, aztán az ott hallott anyagot önálló tanulással rögzítik. Utána ismét a nálunk hagyományos órához hasonló oktatásban részesülnek, amit megint önálló munka követ. Így az elsajátítandó anyagot zömében már az iskolában megtanulják, házi feladat alig marad. Állítólag Franciaországban, ill. egyéb EU országban is van ilyen oktatási rendszer. Szeretnék egy kicsit tájékozottabb lenni ebben a kérdésben, de a neten nem találok hozzá anyagot. Érdekelne, hogy mi ennek a rendszernek az előnye, ill. hátránya. Talán tudna abban segítséget adni, hogy hol tudnám elkezdeni a tájékozódást. Egy budapesti iskolában fontolgatják a bevezetését és szeretnék független forrásokat is olvasni. Köszönöm a válaszukat! Tovább >>

Állandóan veszekednek!

Üdvözletem! Nem is tudom, hol kezdjem. Két gyermekem mindig veszekszik. Borzasztó! A nagyobbik fiú 7 éves múlt az ősszel, a kislány nyáron volt 3 éves. Amikor a kislány megszületett, nagyon örült a kisfiam a huginak. Igyekeztem is, hogy így maradjon, nem kivételeztünk,egyformán foglalkoztam velük, ne legyen féltékenykedés. Most mégis többet veszekednek, mint játszanak együtt. Ha egyikük szépen játszik valamivel, akkor a másik biztos megzavarja, elveszi a játékát. Persze utána jönnek, hogy nem hagy békén, megvert stb. Én már nem tudok igazságot tenni, mert a kicsit sem kell félteni. Nagy fiammal már beszéltem erről, hogy ha a kislány elvesz tőle valamit, ne kezdjen egyből kiabálni, hagyja rá, és akkor leszokik róla. Csak azért veszi el a játékot a bátyjától, mert egyből kiabálni kezd és hisztizni. Ezért mondtam neki, hogy ezt ne csinálja. Vagy a másik lehetőség,hogy az elvett játék helyett ajánljon másikat és cserélje el vele. Sajnos mire alkalmazni kellene ezeket a trükköke,t nagy fiam elfeledkezik róluk, mit is mondtam neki. Így kezdődik a cirkusz,hogy ő kezdte, nem hagy békén, elvette és akkor verekednek és panaszkodnak, hogy bántott. Már megígértem nekik, hogy az összes játékot elajándékozom, és akkor nem lesz min veszekedni, de játszani se. Nem nagyon hatja meg őket. Az lenne a kérdésem, mit tehetek én? Köszönöm a választ. Tovább >>

Meghalt az édesanyja, hogyan dolgozzuk fel?

Segítség! 4 fiamat igyekszem nevelni, 20 és 6 év közöttiek. A 3. legény a páromé, 11 éves, tulajdonképpen mostohafiam. Lassan 4 éve nevelem, 7 éves volt amikor meghalt a mamája. Rákban. Nehezen dolgozta fel. Egy évet járattuk pszihodrámára, eléggé segített neki. Az ottani tanárnője, aki a barátnőm, szerint rengeteget fejlődött, a végére már pozitív szerepeket is talált ki és vállalt be. Sajna a barátnőm szülési szabadságra ment, azóta nincs foglalkozás. A gyerek jóeszű, de borzalmasan lassú. (Az apja is ilyen.) Most 5-kes. Eddig délutáni foglalkozáson volt, de ez 5-ben már nincs. A nagypapa vette ki minden délután, s mivel a suliba nem tudta befejezni a leckéit, a nagyszülőknél estig folyt tovább a tanulás. Este aztán hazakerült ő is meg az öccse is. Ez 1-4 osztályban volt így. Véleményen szerint nem volt túl pozitiv, de ha a párom ebbe nem szólt bele, akkor nekem sem lehetett. Mivel a párom szülei nyugdíjas pedagógusok, gondoltam lehet, hogy jobban tudják, mennyi tanulást bír egy ekkora gyerek. Ebben a tanévben úgy döntöttünk, itt az ideje hogy önállóan, otthon tanuljon. A tény az, hogy a gyereknek az a véleménye, hogy mindegy, hogy mikor fog neki tanulni, akkor is csak este fejezi be. És ez sajna így is van. Egyedül nem fog neki, azt mondja, nem tudja, nem érti. Valakinek mellette kell ülnie, különben nem csinál semmit. Mivel mi 6-7 óra előtt nem érünk haza, ennél hamarabb nem fog neki tanulni. Megpróbáltunk valakit fogadni melléje, akivel tanul, de nem volt egy jó dobás, nem vált be, most keresünk mást, addig mi tanulunk vele. A párom többet, én kevesebbet. Én inkább a matekkal foglalkozom vele, már amikor lehet. Néha egyszerűen nem hajlandó kooperálni, pedig tudom, hogy meg tudná oldani a feladatokat. Namost ilyenkor én ideges leszek, ez látszik is rajtam, olyankor a legény nem akar velem dolgozni (valahol meg tudom érteni, de attól nem leszek nyugodtabb). Ami nekem különös, főleg két jóeszű és dolgos gyerek után, hogy nem érdekli, hogy a munkáját csinálja meg, valahol nincs felelősségérzete. A másik dolog, hogy nagyon nehezen koncentrál. 15 perc munka után automatikusan jön 10 perc, amikor hülyéskedik, vagy másvalami érdekli, feltesz 5 kérdést teljesen más témáról. Legutóbb annyira kihozott a sodromból, hogy megkértem a páromat, vegye át, egyszerűen képtelen voltam vele együttdolgozni. Amúgy elég jól megvagyok vele, komolyan kommunikálunk, megbeszéljük a sulit, a lányokat, filmeket, könyveket. De amikor tanulni kell, akkor kezdődnek a problémák. Most nem arról beszélek, hogy fél órát készülődik, eszem, iszom, vécézek, stb. hanem amikor odaül, már az első lépésnél, ahol nem tudja, megtorpan, nem csinál többet semmit, amíg valaki meg nem mondja neki, hogy mit, de közben dumál, hetet-havat összehord (95%-ban abszolut hülyeségeket), igazából nem érdekli, hogy a munkája meg legyen csinálva. A gondom az, hogy nem mindig tudom, hogyan viszonyuljak hozzá, pont emiatt a "nem érdekel, majd lesz valahogy" mentalitás miatt. Vagy túl sokat várok el egy 11 éves gyerektől? Köszönettel. Tovább >>

Kérem a segítségüket, hogy egy vidám lányt tudjak nevelni...

Kedves Szakértő! Egy kétségbeesett nevelőanyuka kéri a segítségüket (a 11 éves lányt a sajátomnak tekintem). Az apukája élettársa vagyok. 6 éve nevelem. A gondom az, hogy nagyon nehezen vehető rá a tanulásra. Már 6-os és nem akar tanulni. Képességei megvannak hozzá, hogy jó tanuló legyen, de a vita mindig azon megy, hogy este van, és még mindig nem tudja a leckéjét. Mivel szerencsére nagy az önbizalma, ő úgy gondolja, hogy mindent nagyon jól tud, de ha el kell mondania vagy felelnie az iskolában, nem tudja. Már 2 hete segítek neki a tanulásban, mint az elsősnek, elmondom a leckéjét, hogy próbálja utánam mondani, de ez sem segít. Nagyon lehangolt, rosszkedvű, ha tanulnia kell. Mit tegyek? Szeretném, ha vidám, jókedvű lenne. De nem tudom, hogy hogyan. Otthon segítenie nem nagyon kell, mert babát várok, otthon vagyok. Nagyon szeret tévézni, netezni. Mivel flegmatikus típusú, mindent lepöcköl a válláról, ha pl. nem engedném TV-zni. Neki mindegy. Szótlanul elintézi a dolgokat. Nem tudok mit tenni vele. 2 hónapig a nagymamájánál volt, mivel én beteg voltam, az apuka meg munkába járt, ott vidámabbnak tűnt. De abból a 2 hónapból csak 3 hetet járt iskolába (más faluban volt az iskola), mert bárányhimlője volt. Ott sem tanult, mert mikor visszajött, rengeteg leckéje felhalmozódott. A karácsonyi szünetben nem tanult, majdnem semmit, csak nagy mérgelődésre. Kérem a segítségüket, hogy egy vidám lányt tudjak nevelni, ne egy lehangoltat, szomorút.Tovább >>

Visszabeszél a fiam!

Tisztelt Szakértő! Van nekem egy 13éves fiam és most van abban a korban, hogy vissza kezd beszélni és az iskolában is van rá panasz, mert az órákon nem tudja befogni a száját. Mit tegyek?Tovább >>

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó